Állami gimnázium, Munkács, 1915

I. Félszázados évforduló. 1865-1915. A véres jelen köti le minden időnket; szemünk a jövőt takaró saisi fátyol lebbenését figyeli, s igy a múltra való visszaemlékezésnek, az ünneplésnek ma nincs helye és ideje. Még sem mehetünk el egy szó, egy kegyeletes visszapillantás nélkül a nevezetes dátum mellett: — E tanév elején mult ötven éve annak, hogy lelkes, önzetlen férfiak elültették azt a kis magot, a melyből népes és szépen fejlődő főgimnáziumunk terebélyes fája kisarjadott. Intézmények, iskolák életében nem is olyan nagy idő ez s mégis milyen nagy a haladás! Munkácson akkor és addig másfajta tanintézet — a református és katholikus elemi iskolákon kiviil — nincs, s ez a kulturnivó akkor a kis város minden igényét kielégíti. Ma pedig van e szépen fejlődő városnak népes, 12 osztályos állami főgimnáziuma, állami polgári leányiskolája, állami elemi isk. tanitóképzőintézete is három hatalmas állami elemi iskolán kiviil, s emellett minden nap közelebb viszi ahhoz a céljához, hogy fiai végre valamennyi középfokú iskolatypust megtalálhassanak falai között. E gyors fejlődésnek arányait egyébként épen főgimnáziumunk története bizonyítja. A mikor 1865-ben 71 tanulóval megnyílik, még három tanterem is kielégíti igényeit. 1890-ben már a szükség hivja életre azt a kívánságot, hogy a Kossuth Lajos-utca sarkán lévő emeletes épületből hatalmasabb méretű uj épületbe költözzék. Egy évtized óta pedig ez is oly szük négy és fél száz tanuló befogadására és elhelyezésére, hogy sürgős kibővítését még a világháború sem odázhatja el sokáig. Mi, öregebb tanuló- és tanártársainkkal együtt természetesen az intézetnek csak utolsó évtizedeit éltük át. Vannak azonban soraink között ketten olyanok is — névszerint Valkovszky Miklós és Csomár István, — a kik ott voltak az intézet születésénél, a kezdet kezdetén is, mint a tanulni vágyó ifjak fiatal lelkes tanárai, nevelői. Közülök Valkovszky Miklós m. kir. áll. főreáliskolai végleges rendes igazgató, ki nyugalomba vonulása előtt hosszabb ideig intézetünknél fejtett ki értékes nevelői munkásságot, a félszázados év-