Állami gimnázium, Munkács, 1915

Iá 5. A Túri fiu\története. Irta: Szász Károly. — Szavalja Csirely Gyula VII o. t. , 6. Ssó sat: Énekli as ifjúság. II. Délután 1/

i3 órakor kivonulás a köztemetőbe. 1. Himnusz. Énekli az ifjúság. 2. Imááság. Irta: Ssávay Zoltán. — Szavalja Szalók Jóssef, tanitókép. int. tan. 3. Beszédet mond: Béressy Géza VII o. t. 4. Gyászének. Énekli a fögimn. vegyeskar. I 5. A nábob ftp. Irta: Sas Ede. Szavalja Tarr Gyula VIII. o. t. ' 6. Szózat. Énekli az ifjúság. Felemelően szép és megható volt mind a két ünnepély. A kedvezőtlen időjárás dacára mindkét helyre igen nagyszámú közönség jött ki, — mellettük a helyben állomásozó katonaság — s a szó igazi értelmében mondjuk, hogy sir virág nélkül és szem szárazon nem maradt. Mi nem sajnáltuk a rendezéssel járó fáradtságot, az intézet pedig büszke lehet arra, hogy a kegyeletnek szentelt ünnepen a város egész társadalmát egybe tudta olvasztani a hősök kultuszában. Az ünnepély után gróf Schönborn Buchheim Károly ur Őfőméltósága, a Megfigyelő Állomás min. biztosa is a legteljesebb elismerését fejezte ki az ifjúságnak a tapasztaltak felett, mi pedig Papp Gusztávot, Béressy Gézát tartalmas, formás és szépen előadott beszédeikért, valamint Tarr Gyulát gyönyörű szavalatáért névszerint is megdicsérjük. Egyébiránt a Gróf ur Őfőméltósága kitüntető elismerésének és ifjuságunk iránt érzett meleg szeretetének máskor is tanújelét adta. Valahányszor pl. tanulmányozás vagy szórakozás céljából kirándultunk az őrhegyaljai sörgyárba, mindig kijárt a fiuk részére meglepetésül egy-két hordó sör; 1916. febr. 2-án — Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén — pedig az a megtiszteltetés érte felsőbb osztályú tanulóinkat, hogy a Megfigyelő Állomás gyönyörű jégpályáján a gróf ur bemutatta nekik a jég-hockey játékot." Természetesen volt jókedv, s volt forró thea, melyet az élvezetes játékban kipirult arcú diákok hálásan fogyasztottak el. Kétségkívül ezt a kirándulást a tanév legkedvesebb emlékei közé fogják számítani növendékeink. ^ * De hagyján a krónikairó útjait kövessünk, s minthogy gimnáziumunk karácsonyi gyűjtéséről később lesz szó, beszéljünk 4 most Március Idusáról, mely az ellenség fojtogató gyűrűjétől megszabadult, a győzelmek lelkesedésétől megittasodott, s a végső diadal tudatától megedződött hazában virradt fel reánk. Az ujjá született Magyarország első márciusának megünneplésétől hogyan is mondhattunk volna le mi, akik itt a Kárpátok tövében az ellenségtől néhány kmrnyire éltük át a sors kezének jobbra fordulását. Igaz, hogy hosszú előkészületekre ez évben sem gondolhattunk, mert tanulóink most kevés szabad idejüket másutt hasznosították és az önképzés nemes mesterségét másképen gyakorolták, de tudtuk, hogy az ifjúság vállalkozásait mindenkor szeretetteljes érdeklődéssel figyelő és honoráló közönségünk elnéző lesz hazafias ünnepé-