Állami gimnázium, Munkács, 1914

6 tanított meg az azokban rejlő igazságok valódi értékére. — Rövidlátók volnánk, ha észre nem vennők, hogy a táborokból küldött, vagy a megszállott idegen területeken irt szép levelek és újságcikkek még nekünk is mennyi természetrajzi ismerettel szolgáltak, hát még azoknak, akik tul járnak az Óperenciás tengeren, vagy pedig, mint hadifoglyok utaznak keresztül-kasul világrészeket. Fizikai tudásunk nívóját, technikai fejlődésünk szédületes arányait a laikus emberrel is megértette ez a háború, mikor saját szemével először látta a felhők alatt biztosan uszó embert, mint a levegő urát, s amikor olvasta a mi 42-es mozsarainknak, s a különféle aknákkal való küzdelmeknek hátborzongató részleteit. Bőven nyílik most — uton, utfelen, árkokban és magaslatokon egyaránt — geometriai, mértani ismeretek elsajátítására is; azt pedig, hogy a háború maga nem egyéb, mint egy jól megoldott számtani müvelet, éppen a kor legnagyobb hadvezérének, Hindenburgnak a szájából hallottuk, s a legtöbb joggal éppen ő figyelmeztetett arra is, hogy a hadvezérnek terve kivitelénél nemcsak katonái számával kell számolnia, hanem azon eléggé nem értékelhető x mennyiségekkel és erőkkel is, amelyeket »lelki muníció«, »lelki prófunt«, »erkölcsi tényezők«, összefoglaló nevekkel fejezhetünk ki a legrövidebben. — Ezeket nem lehet Amerikából megrendelésre szállítani !... Bizony, bizony minden szenvedése és rombolása mellett is nagyon sokat köszönhetünk a háborúnak, nagyon sokat tanulhatunk belőle s nem nagyítunk, ha azt állítjuk, hogy talán éppen a magyar nemzetnek használt legtöbbet a háborn iskolája. Mikor reánk szakadt a gaz támadás szennyes áradata, az ország nagyon szomorú állapotban volt. Belsejében egymást gyűlölő pártokra szakadva, önmagával meghasonolva, társadalmi és gazdasági bajokkal küzdve, fényes múltját, nemzeti sajátságait mármár elfeledve és megtagadva, a legsivárabb napokát élte. Ellenségei, akik körülálltak, már szőtték is a halotti leplét, már tanulgatták a temetési énekét, s kárörömmel nézték, miként ássa lassan, de biztosan a maga sirját.. . Az egyik vakmerő halottrabló azonban korán dobta reá az első göröngyöt s ettől az ütéstől megszűnt a varázslat, mely erőit lenyűgözve tartotta, ettől a dübörgéstől megdöbbenve felriadt álmodozásaiból a magyar, tudatára ébredt kétségbeejtő helyzetének, s minden erejét összeszedve ugy vágott közé ellenségeinek, hogy azok ma véresen fetrengenek megvédett határai körül. A tenger fenekén élő értéktelen kagylónál egy külső támadás, egy idegen tárgy behatása idézi elő azt a csodás folyamatot, melynek eredménye lesz azután a legértékesebb drágagyöngy képződése, keletkezése: a béke sorvasztó levegőjében élő nemzetünknek is erre a világháborúra, erre a teste ellen irányított vakmerő támadásra volt szüksége, hogy értékes nemzeti erényei kiváljanak, hogy a magyar név újra szép" legyen, méltó régi nagy híréhez. A nemzet az első nagy győzelmet önmagán aratta, amidőn fiai, félretéve minden személyi és politikai ellentétet, legyőzve indulataikat, szenvedélyeiket, zárt falanxként sorakoztak a haza védelmére. Ősz királyunk, a legelső magyar ember, bizalmát vetette az ősi erénybe, a nemzet viribus unitis szállt sikra veszélyeztetett érdekeiért, s az első ágyulövéstől mindmáig itthon és a harctéren a hazaszeretetnek, a lelkesedésnek, vitézségnek, bátorságnak és áldozat-