Állami gimnázium, Munkács, 1914

Dr. Kiss Gyula, oki. fögimn. h. tanár. Hadapród a kaposvári 44. es. és kir. gyalogezredben. 1902—3. tanévben az intézet jeles tanulója. Mint egyévi önkéntes került a háborúba, ahol vitézül küzdött. Május végén esett el a galíciai harcokban. Kubinyi Gyula, főhadnagy a 11. honvéd gyalogezredben. Nálunk tett érettségi vizsgálatot az 1910-ik évben, mint hadnagy. Az ezred egyik legszimpatikusabb és legképzettebb tisztje volt. Mint ezredsegédtiszt ment a háborúba. A grodeki koporsóhegy elfoglalása közben még augusztusban súlyos sebet kapott. Azóta nincs hir róla. Mindennap kevesebb a remény ahhoz, hogy életben van. Egy szép életpálya dicsőséggel ért véget benne. Szerepel neve a 181. sz. hivatalos lisztán a halottak közt. Lyach László erdészgyakornok volt a gr. Schönbornuradalomnál. 1904—1912-ig az intézet tanulója. A háborúban, mint a 11. honvéd gyalogezred kadettörmestere vett részt. Elesett a Krakkó körüli harcokban. Az ellenséggel szemben tanúsított viselkedéséért I. o. ezüst vitézségi érmet kapott, s neve a hadsereg aranykönyvébe is feljegyeztetett. Vitézsége a mi sikerünk volt, halála a mi veszteségünk is. Orosz Jenő, százados a cs. és kir. 39. gyalogezredben ; 1892—96-ig az intézet tanulója. Résztvett a galiciai harcokban, s ott hősi küzdelemben szerzett betegségében halt meg 1914. okt. 12-én Zagorc (oroszlengyelországi) községben. A miénk volt, derék, szép fiu, igazi katona. Szegény özvegy édes anyja még most is remél és haza várja! Pilcsik Leo, főhadnagy all. honvéd gyalogezredben. 1897 -1905-ig az intézet tanulója. Ideális katona a békében és hős a háborúban. Ott esett el ö a harc mezején, zajló csatasornak az élén, miután lélekjelenlétével, bátorságával és ügyességével megmentette az egész ezredet. Az egyik gépfegyverosztag parancsnoka volt, s egy alkalommal nagyon kitüntette magát. Vitézségéért a hadidiszitményes katonai érdemkeresztet kapta. Ravaruskánál szept. hó 9-én halt hősi halált. Az ezred legderekabb tisztjét vesztette el benne. Rajka Szilárd, joghallgató, egy évi önkéntes szakaszvezető. 1904—1912-ig az intézet derék tanulója. A háború katonasorban találta. Részt vett a máramarosi csatákban, s az oroszok kiűzésében. Harcolt azután Stryj körül. E város elvesztése közben okt. 23-ikán nyoma veszett. Szülei hiába kíséreltek meg minden lehetőt, hogy valamit megtudjanak róla, s így minden nap kevesebb volt a reményük ahhoz, hogy életben van. Most Sztryj visszafoglalása után levelet kaptak az ottani gk. lelkésztől, a ki megírta, hogy mint súlyos sebesült került orosz íog-