Állami gimnázium, Munkács, 1911

16 Valamely osztályhoz való tartozás, mondja Sombart, két irány­ban gyakorol befolyást az illető egyénre. Először is sajátos élet­és világfelfogást teremt meg az emberek azon csoportjánál, akiknek gondolkodását és érzését a befolyásoló külső körülmények mege­gyezése egyformává alakítja. Egyformán értékelik a dolgokat, egy­formák lesznek ideáljaik. De elhatározóan irányítja akaratukat is, hogy az osztály által képviselt álláspontjukat még pedig gazdasági helyzetüket épugy, mint önnön érdeküket megőrizzék és megvéd­jék; megteremti tehát azt, amit osztályérdekeknek nevezünk. Ez az osztályérdek, mihelyt más érdekkel kerül szembe, osz­tályellentétet eredményez. Már most Marx szerint a szocializmus nem egyéb, mint a proletáratus érdekeinek megfelelő jövendőbeli uj társadalmi rendnek megvalósítására irányuló mozgalom, mely az osztályharc formájában jelenik meg. A burzsoázia régi, pusztuló gazdasági rendnek a képviselője, a proletáriatus az uj kialakuló­ban levő rend, melynek törekvése az, hogy a burzsoázia hatalmát megtörje, ugy hogy a termelő erőket tőle elhódítsa. Ez ugy tör­ténik, hogy a magántulajdon és magántermelés helyébe a kommu­nizmus lép. Marx nem gondolja, hogy ennek a harcnak okvetlenül erőszakosnak kellene lennie, mert hiszen ez a gazdasági rendszer önmagától is össze fog omlani akként, hogy a meglevő tőkék a tőke természetének megfelelően folyton nagyobbodnak, azaz más tőkéket magukba felszívnak, végre egynéhánynak kezébe kerülnek, s innen csak egy lépés kell ahhoz, az összes termelő erők álla­mosittassanak, vagyis a társadalomnak kezébe kerüljenek. Az összes u. n. szocialista irők megegyeznek abban, hogy a tulajdont az emberiség boldogsága érdekében el kell törölni, s ha nem is mondják Proudhonnal, hogy a tulajdon lopás, Platón Álla­mában ép ugy nincsen magántulajdon, mint akár Marx rend­szerében. Ez a nagy átalakulás persze csak harc árán lehetséges és ebben a nagy harcban az összes társadalmi különbségeknek el kell tünniök. Az elszánt, és öntudatra ébredt proletárságnak harc lett a jelszava, nem béke, kiengesztelődés, a francia forradalom is általános testvériséget hirdetett, s rémuralom, guillotin lett a vége. Az egyenlőség, testvériség, szabadság eszméi melyeket a francia forradalom oly nagy enthuziazmussal hirdetett, csak abban az uj társadalomban jöhetnek létre, melyet a magántulajdon megszűn­tével és a munka jogainak érvényesítésével alkot meg majd a jövő szocialista mozgalom. 3. A kapitalista fejlődés elmélete. Mondottuk, hogy az osz­tályharc szükséges feltétele Marx szerint annak, hogy a társada­lomban levő különbségek és kiváltságok megszűnjenek, de eme harcot nem kell mindig erőszakosnak gondolni, mert hiszen Marx meg van győződve arról, hogy a kapitalista gazdasági rendszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom