Állami gimnázium, Munkács, 1911

u Engels mondja, hogy két nagy felfedezést köszönhetünk Marxnak : a történelem anyagelvü felfogását és az értéktöbbletet, amelynek segélyével a tőkeemelés titkát tudjuk felderíteni. Oly nagyfontosságunak tartja eme tételek felfedezését, hogy egyértékünek mondja Kopernikus vagy Darwin felfedezéseivel. 1. A történelmi materiálizmus. Ezen elméletet legtömörebben a „Zur Kritik der politischen Oekonomie" c. műve előszavában fejtette ki Marx: „Vizsgálódásom abban az eredményben végződött, hogy a jogviszonyok épugy mint az államformák, sem önmaguktól meg nem érthetők, sem az u. n. emberi szellem általános fejlődéséből, hanem hogy ellenkezőleg azok az anyagi életviszonyokban gyökereznek, melyek összeségét Hegel a polgári társadalom név alatt foglalja össze, hogy igy a polgári társadalom anatómiája a nemzetgazdaságban keresendő." A továbbiakban aztán elmondja Marx, hogy az anyagi élet termelési módja határozza meg a szociális, politikai és szellemi életfolyamatot. Nem az emberek öntudata az, mely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, mely öntudatukat meghatározza. A fejlődés fokán aztán a termelő erők ellentétbe jutnak a létező viszonyokkal, s ekkor a viszonyok kezdenek elviselhetetlenek lenni, s beáll a szociális forradalom. A gazdasági alap megváltozásával mindaz átalakul, ami ezen alapon kifejlődött, amit Marx felépítménynek (Überbau) nevez; azaz, ha a gazdasági élet formája megváltozik, átalakulnak a jogi viszonyok, a politikai formák, a gondolkodás, s vele a vallás, a művészet, a tudomány, amit együttvéve „ideologia" néven nevez ez irányzat. Nagy körvonalakban az ázsiai, antik, feduális és modern polgári termelés viszonyokat jelöli meg, mint a társadalmi képződések progresszív korszakait. Az egyes társadalmi formákban a gazdasági viszonyok döntik el s határozzák meg a nép gondolkodását, érzését, erkölcsét és műveltségét, s midőn a viszonyok, a termelő erők kinőnek a nekik megfelelő keretekből, az ily átalakulás, átmenet mindig megrázkódtatással, forradalommal jár. A történeti fejlődés eme felfogása azon a tételen nyugszik, hogy minden anyag, s ez az anyag nemcsak hogy állandó mozgásban van, mely mozgás az elemek bomlása és egyesülése következtében uj alakulatokat hoz létre, hanem oly sajátsága van eme fejlődésnek, hogy állandóan magasabb alakot ölt. Amint az emberiség Darvin elmélete szerint a folytonos kiválás és létért való harc által legkezdetlegesebb állapotból a mai magaslatig emelkedett, épugy van az anyagi és szellemi kultura terén is. Marx a gazdasági rendszer azon formájánál, melyben magántulajdon van, magasabb természetűnek mondván a kommunisztikus gazdasági formát, a szocializmustól azt várja, hogy a mai állapotnál tökéletesebb képet teremtsen; s azt hiszi, hogy a mai kapitalizmus önmaga kifejlődése alapján átváltozik kollektiv birtoklássá. Az emberi társadalom anyagi feltételeiből és a gazdasági vi-