Állami gimnázium, Munkács, 1910
1$ Ezen arányosságnak, mely a katalizátor mennyisége és hatása között fennáll, a chemiában igen gyakran gyakorlati hasznát is veszik, még pedig az okból, mert ennek alapján lehetővé válik a katalizátor mennyiségét a katalizátor reakciógyorsitó hatásának nagyságával mérni. Ez alapon meg lehet határozni példának okáért valamelyes oldatban a hidrogénionoknak vagy hidroxilionoknak mennyiségét. A chemia analitikai módszerei által sohasem kaphatjuk meg a hidrogénion, vagy hidroxilionkoncentrációt, hanem csupán a sav vagy bázismennyiséget, mert az ionok reakciója után a disszociáció egyensúlyának megzavarása következtében folyvást új, előbb disszociálatlan vegyületmennyiségek esnek szét ugy, hogy végül az egész anyagmennyiség átesik a reakción. A katalitikus hatásoknál azonban csakis az ionok vétetnek tekintetbe, melyeknek mennyisége a katalitikus gyorsulás mértékéből közvetlenül kiadódik. Már az előbbiekben tettem említést az autokatalizisről, ahol tulajdonképen egy a reakcióban szereplő, vagy pedig lefolyása alatt képződött anyag maga gyakorol katalitikus hatást a reakcióra. Ezen esetet Ostwald a chemiai tömeghatás törvényének alapján teoretikus módon magyarázta meg. Ha a reakció folyamán a katalizátor mennyiségét megváltoztatjuk, akkor különféle egyenletek fognak fejlődni a szerint, hogy pozitív vagy negativ katalízisekről van-e szó, továbbá a katalitikusan gyorsított reakció az első (1.), vagy második (2.) rendbelinek felel-e meg és a katalitikus hatást egy idegen vagy pedig a reakció folyamán keletkezett anyag gyakorolta-e? Ha azon eset áll fönn, hogy egy első (1.) rendbeli reakció magával a reakcióban szereplő anyaggal katalízáltatik, akkor a monomolekuláris reakció egyenletéhez még egy járulékos tag is fog lépni, mely ezen katalitikus befolyást világosan ki fogja fejezni. Ha ki a reakciónak sebességi koefficiense a nélkül, hogy katalizátor volna jelen és k 2 a reakciónak sebességi koefficiense katalizátor behatása alatt, továbbá A a reakcióban szereplő anyag kezdeti koncentrációja és x a t idő alatt átalakult anyagmennyiség, akkor a reakció sebességi egyenlete a következő lesz: d á * = j k l + MA - x) J (A - x), a kijelölt müveleteket végrehajtva: -AiL = Aki + A 2k 2 — 2Ak s x — kix + k 2 x 2; ki-t és k2-t kiemelve: — ki (A — x) -)- k 2 (A - x) 2. Itt ugyanis az első rendbeli reakció második rendbeli reakció példájává vált. Ellenben hogy ha a katalizátor az illető reakciónak magának reakcióproduktumát képezi, akkor: ~dT = (kl + kax) ( A ~~ x )' mely egyenletnek a reakciófolyamat igen sajátságos magatartása felel meg. Mig általában véve valamely chemiai folyamatnak sebessége eleintén a legnagyobb, mely időponttól mindig kisebb és kisebb lesz, mig végre értéke nullára száll alá, addig a jelen esetben a reakció mechanizmusa egészen más képet
