Állami gimnázium, Munkács, 1908

8á 6. Tanulmányi kirándulások. A kirándulásoknál azt az elvet tartottam szem előtt, hogy a természetrajzi ismeretszerzés a természeti tárgyaknak és életjelenségeknek érzékszerveink utján történő megfigyelésén alapszik, miért is egy-egy kirándulás alkalmával a tanulók künn a szabadban, a mezőn, réten, a folyó partján s erdőben, úgy szólva kézzelfoghatólag lettek tájékoztatva biologiai vonatkozásokban a természeti tárgyak alaki tulajdonságairól, szerveiről, életviszonyairól s legfőképen a környezettel, nemkülönben az emberrel való kapcsolatairól. Bár az iskolában, a négy fal közt is figyelmeztetve lettek a tanulók mind erre, mégis kiinn a szabadban, a különböző helyeken sokkal hathatósabban véltem célt érni, amennyiben itt, az élő természet száz és száz féle különböző tárgya járulhat az utmutatás, a tanitás megkönnyitéséhez; sőt mi több — a sokféle természeti tárgy közül sok magának a tanulónak tűnik fel s érdeklődő kérdezősködés után csakhamar megkapván a választ tudását is gyarapítja, de egyúttal uj s uj szemléletre készteti, mely szemléletekből a természet szépségeire vonatkozó érzései ébresztetnek fel, mi kedélyére, érzelemvilágára csak jótékonyan hathat. A természet kimerithetlen gazdagsága, szinpompája, eszthetikai hatása — melyre igazán csak kiinn a szabadban lehet hathatósan figyelmeztetni a minden szép es jó iránt fogékony tanulóifjúságot — mindenkor megtermi a hatást, hogy az könnyebben felismeri a mindenség fenséges összhangját és igaz, mély áhítatra készteti nemesen érző szivét a nagy mindenség iránt. Hogy egy és más különleges irányban a természetrajz oktatása sikeresebb lehessen, a természetrajzi kirándulásokat jól felhasználtuk egyes természeti tárgyak, mint növények és rovarok gyűjtésére is. S ha még utalok arra a tényre is, hogy kirándulások alkalmával szabadabban jár-kél, tesz-vesz, beszél a tanuló-ifjuság, kinek egyedeit a vezető és felügyelő tanár — ki hivatásának tekinti nem csak tanítani, hanem nevelni is s kinek célja elérhetésére szükséges, hogy a reá bizott növendékeket bensőleg is megismerje — igyekszik a tanulóknak fesztelenül s leplezetlenül megnyilatkozó összes tulajdonságait ész, érzés, akarat, érzékenység, izgatottság sőt testi erők tekintetében tanulmányozni s igyekszik azokat a lelki nevelésben hathatósan felhasználni: természetes, hogy mindezek szemmel tartása mellett a természetrajzi kirándulások, mint egyébb ifjúsági kirándulások is fontosak az ifjúság tanításában és nevelésében s azokról sohasem szabadna egyetlen tanulónak sem hiányoznia. Mint minden évben, igy a folyó tanévben is kisebb természetrajzi kirándulást több izben is rendeztem az 1., II., IV., V. s Vl-ik osztályokkal és pedig a rétekre, a Latorca füzes partjaira s a környező erdős hegyoldalokra, A kisebb kirándulások mellett két nagyobb kirándulást is rendeztem, egyet 1908. okt. 31-én Őrhegyaljára s egyet 1909. junius 11-én Szolyvára, Szt. Miklósra és Alsógerebenre, mindkettőt a Vl-ik osztályú tanulók részére. Az őrhegyaljai kirándulásnak célja volt, hogy a Vl-ik osztályú tanulók a Gróf Schönborn-féle uradalmi sörgyárban a gyakorlatban is megismerjék a hordók készítését, az árpa csiráztatását, a maláta praeparálását, a sör főzését, erjesztését és raktározását. E kirándulást egyúttal — már Halottaknapjára való tekintettel is — kegyeletes és hazafias megemlékezésül használtuk fel, u. i. elzarándokoltunk Őrhegyalja határában álló 48-as honfiak dicső emlékezetét hirdető emlékoszlopához, melyre koszorút helyeztünk s kis ünnepi aktust rendeztünk a következő programmal: 1. „Hymnus". 2. „Rákóczi induló", szavalta: Rapaport Izrael. 3. „Az 1848-ban elesett hősök", méltatta szabad előadásban Weinberger Miklós, 4,