Állami gimnázium, Munkács, 1908

A jó tanitó emléke áldás mindazokra, kik híven megőrzik azt. Hosszas szenvedés után f. év április hó 5-én örök álomra hunyta le szemeit Ungváron Szieber Ede nyug. tankerületi kir. főigazgató, kir. tanácsos, a Ferencz József rend lovagkeresztjének s a harmadosztályú vaskoronarendnek tulajdonosa. Kiválóan munkás, élethivatásában a sikereket egymásra halmozó, törhetetlen magyar lelkű s meleg szivü ember szállott benne sirba, ki példás családi élete, a magán érintkezés terén lebilincselő kedves modora s a közélet terén kifejtett lankadatlan munkássága által mindeneknek elismerését vívta ki. Minden ténykedésében a lelkes ügyszeretet, a bölcs pedagógiai tapintat és nemes emberszeretet vezérelte. Ha hivatalos kötelességből intenie kellett, azt is oly tapintatos gyengédséggel tette, hogy sohasem szégyenített. Intései nyomán is csak nemes felbuzdulás és szeretet fakadt. A kiváló tanférfiu életrajzi adatait a következőkben adjuk : Szieber Ede• 1835. szeptember hó 30-án született Lőcsén. Középiskolai tanulmányait Kassán végezte, majd egyetemi tanulmányokra Bécsbe ment, hol a történelmi, földrajzi s a filozofiai tudományokat hallgatta négy éven át. 1858. november 3-án az ungvári kir. kath. főgimnázium helyettes tanára lett, hol egy évi működés után rendes tanárrá léptette elő a bécsi császári minisztérium. A Bach-korszak e nehéz éveiben az iskolákba bevezetett német nyelv, bár anyanyelve is ez volt, benne heves ellenzőre talált s bár a hivatalos rendeletek egyre erőszakosabban kívánták a német kultura terjesztését, ő is azok közzé tartozott, kik mindenbe magyar szivet, magyar lelket, de az ifjúság tanításába is a magyar nyelvet vitték be. 1867. julius hó 22-én az eperjesi főgimnázium igazgatója lett, honnan 1870. április 16-án szülőváro-