Állami gimnázium, Munkács, 1907

13 Ha két obiectiv fényerejét össze akarjuk hasonlítani, tudnunk kell, hogy fényerejük úgy viszonylik egymáshoz, mint relatív nyílásaiknak négyzetei, H

2 h

2 vagyis mint p : f

T Miért j6 ezt tudni, egy példa eléggé megmutatja. Valaki F : 5'5 fényerejű Rietzschel-íé\& 1 „Linear"-ral borult időben 'K mp. megvilágítással vett fel egy tájképet, s az előhívás alkalmával meggyőződött róla, hogy az expositio helyes volt. A nagy fényerejű lencsével felvett kép azonban nem elég mélyrajzú, s kellően meg nem nagyítható, ezért pár nap múlva ugyanolyan időben újra felveszi azt a fényrekesznek F: 44-re történt megszűkítésével. Kérdés: hányszor kisebb most a fényerő és meddig kell a lemezt megvilágítania ? A képlet szerint / 1 \

2 / 1 \

2 1 1 (^ir) (-Í4-; = "302^ : "1936- - 1936: 30-25. Az osztás elvégzése után látjuk, hogy F: 4+ mellett a fényerő ó^-szer kisebb, tehát az új felvétel 64-szer több időt, azaz 32 másodpercet kiván. Az obiectiv fényereje azonban nemcsak a gyujtótávolságtól és a ható nyílástól függ. Az is sokat határoz e tekintetben, hogy az obiectiv egyes lencséinek milyen nagy a fényátbocsájtó képességük, milyen vastagok a lencsék, mennyi fényt absorbeálnak és hogy mennyi fény megy veszendőbe a reflexió által. Vannak ugyanis ragasztott (kittelt) és elválasztott (dialytikus) szerkezetű obiectivek. A ragasztott lencséknek pontosan köszörült felületeit egymástól csak egy vékony ragasztó anyag választja el, míg a dialytikus obiectivek egyes lencséi távol állanak egymástól s mint tükörfelületek aránylag sokkal több fényt vernek vissza. Az így keletkező u. n. tükörképek száma Rietzscliel szerint —

V ^ ^——ahol V a mindkét oldalról levegővel határolt lencsetagok száma. Könnyen kiszámíthatja bárki, hogy a Bnsch-ié\e, „Omnar", az Oskar Simon által készített „Tetranar", vagy a Goerz-féle „Celor" hány tükörképet ad, ha tudja, hogy ezen obiectiveknek 4 lencsetagjuk van. A ragasztott szerkezetű obiectivnek viszonylag nagyobb a fényereje, mint a dialytikusnak. A reflexió következtében a fénynek mintegy 15 százaléka megy veszendőbe, ha az obiectivet 2 szabadon álló lencséből szerkesztették, s 4 különálló lencse alkalmazásával ez a veszteség 28°/

0-ra rug.*) Kísérletileg többen igazolták, hogy egy kittelt, F : 55 fényerejű anasztigmat megfelel egyéb dialytikus obiectiveknek, amelyek pedig F: 4'5 fényerővel bírnak.**) A ragasztott obiectiveknek e mellett még azon előnyük is van a dialytikusok felett, hogy a fénnyel szemben is lehet velük felvételt csinálni s hátsó lencséjük kétszeres gyújtótávolsággal, mint önálló tájképlencse, használható (természetesen kisebb fényrekesszel). A dialytikusok előnye viszont a színes fényképezésnél szembeszökő.***) 3. A fényrekesz és a relativ megvilágítási számok. A nagyfényerejű obiectiveket csak arcképfelvételeknél, vagy sebesen mozgó tárgyak lefényképezésénél szoktuk leginkább teljes nyílással használni. Az így használt obiectiv rendszerint csak a lemez közepét rajzolja ki élesen s a szélek felé elmosódva jelenik meg a kép. Ha azt akarjuk, hogy a lemez közepén és szélein a rajz egyforma legyen s a térben közelebb, vagy távolabb eső tárgyak élesen jelenjenek meg, a ható nyílást feltétlenül szűkítenünk kell. Erre a célra szolgál a fényrekesz (diafragma, Blende, Iris, Irisblende), amely az egyszerű tájképlencsénél a lencse előtt, az összetett obiectíveknél pedig a centrum síkjában foglal helyet. Többféle fényrekesz van alkalmazás*) V. ö. Czapski: Grundzüge der Theorie der optischen Instrumente, 2. Auflage, Leipzig 1904. **) Franz Zetzsche: Uber den Einfluss des Konstruktionstypus auf die Lichtstärke phot. Obiective. (Wiener Mitteilungen, 190/. II.) Georg Hauberrischer: Über den Einfluss usw. (Ugyanott, 1907, 129 lap.) Georg Hauberrischer: Kurze Belichtungen usw: (Ugyanott, 1904, 134 lap.) ***) V. ö. Georg Hauberrischer: „Anleitung zum Photogiapliieren" Leipzig, 1905. Seite 4l<