Állami gimnázium, Munkács, 1905
15 minden csoport részére külön nappali és játszó terem, külön udvar, illetve kert, sőt ujabban a slöjd számára is kellene helyet biztositanunk. — Az intézetnek feltétlenül oly berendezésűnek kell lennie, hogy a ki- és bejárás folytonos ellenőrzés alatt legyen, első sorban a növendékek érdekében, másodszor pedig ragályos betegségek esetén a ragály behurcolása elleni védekezhetés szempontjából. Az én véleményem szerint nem helyes az internátusi növendékeket a külvilággal való érintkezéstől teljesen elzárni. — A szabadságtól való teljes megfosztás ugyanis elkeseríti a gyermeket, meggyíilölteti az intézeti életet, mert az reá egy terhes fogság, melyből mielőbb szabadulni óhajt. E mellett nagyban hátráltatná az önállóság kifejlődését a gyermekben, kinek 10 hónapon át egyedül nem volna szabad az utcára lépnie, mig a nem intézeti növendékek szabadon és kedvükre csatangolhatnak a városban. — Engedjük tehát alkalmas időben hetenként legalább háromszor a növendékeket a városban szabadon kelni-járni és csak azoktól vonjuk meg, kik magukat e kedvezményre érdemetlenekké tették. — Az ily kimenők a növendékek megbízhatóságának próbái lesznek és azonfelül alkalmat szolgáltatnak nekik apró bevásárlásaik elvégzésére s igy nem lesznek e tekintetben is a szolgák kényére utalva. Nem vagyok hive a csoportokban való sétálásnak, — A gyermek ösztönszerűleg irtózik tőle, kitalál mindenféle fogást, kész minden hazugságra, csakhogy egy ily sétát elmulaszthasson. Nem szeretik a felügyelő tanárok sem, mert nem intelligens egyénekhez való foglalkozás, hogy a csoport mögött bandukolva bakteroskodjanak. — Kellemetlen a közönségre is, mert elfoglalják a járdát, akadályozzák a közlekedést, ellenőrizhetetlen pajkosságukkal gúnyolhatják a járó-kelőket a nélkül, hogy az igazi bűnös mindig felfedezhető lenne. Nagyon nehéz a mindennapi séták idejét ugy összeállítani, hogy egyik vagy másik osztálynak ne legyen ugyanakkor gimnáziumi elfoglaltsága. — Ezek tehát már kimaradnak a sétából. De nincs is szükség erre. Minden internátusban nagy tágas udvarnak kell lennie, hol több szabad levegőt kap és a hol több mozgást végezhet a gyermek, mintha a város mellék-utcáin — a nagyobbakról kinézik őket — kedvetlenül járnak egy óra hosszáig vagy pedig ha az országútra vezetik a porba-piszokba. — Azonfelül ott van télen a korcsolyázás, nyáron a fürdés, nemkülönben a hivatalos játék-délutánok. — Gyakorolják az előbbieket a növendékek, mint szórakoztató és szükséges testedzést természetesen kellő felügyelet mellett — és akkor sokkal többet nyerünk egészség és nevelés tekintetében, mintha az utcákon sétáltatjuk őket. — A csoportos séta csak nagy városban okadatolható, hol a szabadon bocsátott növendékek kevésbbé ellenőrizhetők, mint kisebb városokban s igy a magánsétákat kihágásokra használhatnák fel. Az internátusok nem is nagy városokba valók. A nagy városokban rendesen van annyi helybeli tanuló, amennyi elegendő egy, esetleg több iskola számára. Már pedig az internátus csakis a szállásba adandó tanulók részére jogosult, — Az ily helyeken az internátusok felállítása csakis túlzsúfoltságot idézne elő a tanintézetekben, ami pedig minden körülmények közt elkerülendő. — De nemcsak ezen, hanem egészségi és az intézetek méltányos elosztása szempontjából is inkább ajánlatosak az internátusok elhelyezésére a kisebb
