Állami gimnázium, Munkács, 1904

i Schultz Antal nyugalmazott tanár. 1840 1904. •HMHHIIBHHHHSnBBHBMBMBBHBBBM Ez iskolai év folyamán egy régi bajtárs költözött el közülünk. A kérlelhetetlen halál szele ismét elfújt egyet abból a gárdából, mely e ma már virágzó intézetnek bölcsőjénél állott s a nehéz körülmények között gondos és hűséges támogatója volt. Egész férfikorát ez intézetnek szentelte. Rendes tanári állása mellett katekhetája is volt a róm. kath. tanulóknak 1894. junius végéig. Mintha örök ifjú volt volna, folyton jó kedv, játszi kedély, enyelgő tréfa hangzott ajkáról barátai, ismerősei körében. Szeretett anekdotázni s ritka összejövetel volt az óraközökben is, hogy egy-egy ujjal ne hozakodott volna elő. Mindennapi kenyere volt az élcelődés, melyekkel azonban soha sem sértett. De ha szerét tehette, megtréfálta az embereket. Szeretett foglalkozni a latin és német klasszikusokkal, melyekből jó emlékezőtehetsége révén mindenre készen volt egyegy találó mondattal. írni nem szeretett, talán azért, mert gyermek korában oláhul és oroszul beszélt csak s e miatt magyar kifejezései mindig nehézkesek voltak, de az iskolában lelkes tanár volt. A német nyelvet is gyermek korában sajátította el s azon gondolkozott és azt fordította le beszédközben magyarra. Született Dombon, Máramaros vármegyében 1840. jun. 8-án. Szülei nagyon szegények voltak. Mint kis gyermek a lelkész udvarába került, a ki felismervén benne a tehetséget, iskoláztatta és gondoskodott róla folytonosan. E falusi lelkész később nagyváradi püspök lett, néhai Pável Mihály volt s mint tanár is szünidejét rendesen nála s vele töltötte, a ki iránt mindig hálával viseltetett. Iskolái végeztével a szatmári egyházmegyében három évig segédlelkész volt. Az 1870-71-iki iskolai évben az a hir kelt szárnyra, hogy a gimnázium megszűnik, mert a város nem birja feltartani, az állam pedig nem járuland hozzá, sőt megvonja