Állami gimnázium, Munkács, 1902

8 sehogysem tudott kitérni, végtelen rosszul érezte magát. Gondoljunk csak vissza, mennyire vonakodott a magas helyről, a trónról jövő rendjelezéstől! Jusson eszünkbe a Toldi Szerelme kiadásának körülménye! így nem csoda, ha gyöngéd természete írtózott az előtérbe jutástól. így vonúlhatott tehát félre, akkor is, mikor családjától távol valamely iürdőben pl. Karlsbadban vagy a Margitszigeten, vagy akár otthon,- Budapesten vendéglőben volt kénytelen étkezni. Ilyen alkalommal figyelhette ő meg azt, aki jelen költeménye tárgyául szolgált. Oreg pinczér. 1. Az öreg pinczér se gyanítja, Hogy versbe legyen kanyarítva, De kivált, hogy pláne magyarba: Ha gyanítná, jöríne zavarba. 2. Töri bár húsz éve a nyélvet, S foga megritkult, haja elment: Nem bírta kivenni a vadját,' Megijedne bizony, hogy eladják, 3. Fizető kellner sohse lesz ö, Nem kenyere a kétszerkettő; Szolgálni sem ugri-szilaj már, Megelőzné bátran a lajhár. 4. Hogy sokra se vitte a pályán, Megláthatod ócska ruháján, Galléra törött, s elegendő Karjára egy hétig egy kendő. 5. Mint nem fia e mai kornak, Lön Ganymédje víznek, bornak, Kenyeret hoz, vált oda tányért; Ingyen teszi, nem adományért. 6. Ha azonban vetsz neki épen Pár fillért: megköszöni szépen, — Nem mint az a sok czifra dandy — S hozzá is adja: „küss' di Händi!" 7. Köre hát nem valami széles; De mi hü szolgád! mi kedélyes! Jó szót neki: s ha bele fúl is, Elkotyog érte .... magyarul is.