Állami gimnázium, Munkács, 1902

19 Elborzadék . , . ha rám rivallna: „Pusztulj, csavargó, naplopó!" S lekaptam újjom' a kilincsről: „Adj lelket még, vándor czipó!" 13. Elérem végre a szülő hont; Fedd és gúnyol rokon, barát, Csak egy nem: az anyai szívnek Érzem üditö sugarát. Ezt nem felejtem soha, ámbár Lettem suhanczból nagyapó; Ezért méltattalak dalomra Téged, szerény vándor czipó! (iSjj. augusztus.) Jegyzetek. 1. versszak. Kinek nem sok ideje van hátra életéből, melytől már nem sokat reméli, csak múltjára gondol vissza s a múlt emlékei zsibonganak lelkében. — Minő szépség az, midőn a költő a multat ócska lomnak mondja? — Tes\-ves\, keresgél, rakogat. Rokonértelmü szavak. — Vén sy'pó = Anyó, szipa, szipirtyó, szipó. Arany János saját jegyzete. — / e n i ír t vándor c\ipó, némileg tréfásan, mint a Fülemilében: ama /<?«/i r t fülemile. 2. versszak. A tékozló fiúról vallástani könyvünkben tanúltuk, hogy örökségét atyjától kierőszakolva, szülei akarata ellenére világgá ment, elszegényedett s rongyosan, éhezve tért vissza a szülei házhoz bocsánatért esedezve. (Lásd Lukács evang. XV. 14.) Arany azt mondja, hogy ő is ilyen formán cselekedett. — (Apámnak is lett volna bár!) == Bárcsak apámnak is volt volna. Maga Arany említi önéletiratában, hogy szüleinek egy kis házikója s néhány köblös löldje volt csak! — biztos állást. Az ifjút, mint láttuk, szülei papnak szánták, azért bocsátották el a debreceni kollégiumba, ahol több évi tanulása megnyitotta volna előtte a lelkészi pályát. — Légvárak-, ábránd- délibábért. Olvastuk saját Írásában, miiyenek voltak azok. — A ragok ilyetén való elhagyását, mert hát tulajdonképpen mindahárom szóhoz kellene az —ért rag, a nyelvészek is helybenhagyják ilyen esetben, de ha több különféle (mély és magas) hangú szóhoz két alakú (pl. -nak -nek) ragot teszünk, az ilvet helytelenítik, pl. rossz volna ez: légvárak-, képzelődésw/e, vagy: víz-, bor tói, e helyett: légvárak nak, képzelődés«á&, víz tői, bor tói. Aranynál nem is találtam — keresve sem — ilyen nyelvi vétséget! 3. vesszak. 1—2. sor. = Mikor aztán keservesen tapasztaltam, hogy a való élet nem olyan szép, minőnek ifjúi képzeletem rajzolta elém ! Mily szép, képes kifejezése ez a kiábrándúlásnak, a rideg való megtudásának ! S mily erő nyilvánul e szólásban! Színészkedő életére nézve életrajzán kivül olvasd el még a Bolond Istók II. énekét! — 3—4. sor. Gyors eltökélését így adja értésünkre ! Érzi az ifjú, hogy veszedelmes útra talált tévedni. — Hát ez milyen kifejezés: megyek vissza bölcsöm fele? Fizetésnap szebb is, jobb is a manapság használt magyartalan (-i képzős szavú) kifejezésnél. Fájdalom ! tősgyökeres magyar ember nyelvérzékét is megvesztegette már a ferde közhasználat, mely a tartózkodó hely, találkozó pont, közlekedő tér stb. helyett ép magyar fülnek nem való -ási, -ési gyarlóságokkal árasztja el szép magyarságunkat, mintha