Állami gimnázium, Munkács, 1902

10 az ugri-val összekötve a szilaj szót a friss, eleven és sebtiben kiszolgáló pincérre. Azt hiszem, rajta nem ütközik meg a legszigorúbb orthológus sem, sőt nézetem szerint mindenki szerencsés összetételnek találja. Mérsékelt, talpraesett ujitás ! Lessünk el még nála egy kis nyelvújitásbeli érdekességet. Van költőnknek egy igen kedves kis költeménye. Szól ez unokájáról, Piroskáról, kinek korán elhalt édes anyját oly remek elégiában énekelte meg a Toldi Szerelme VI. éneke elején (1—6. vsz.) A Piroskáról szóló ici-pici önálló költeménykét, minthogy rövid is, itt közlöm : Növünk együtt. 1. Soknak lettem már, hogy élek, 3. Eddig együtt voltunk gyermek, A szemében szúró tüske : Én másod-, ő első Ízben : De van még egy kicsi lélek, Épültek fa-tornyok, termek, A ki rám hiú és büszke. Pacskolódtunk porban, vizben. 2. Ez, hogy nevem is volt „hnrc\án", 4. De, hogy ő nőtt, én is nőttem ; Most eszmél csak, most tanulja : Alig ismerünk egymásra : S lesi már, ha megy az utczán, O kisasszony lett előttem, Rá mutat-e mások ujja. Én meg neki óriása. 5. No, engedjük kedvét telni, Ha okos lesz, majd elhagyja; — Legalább még nem szégyelli, Hogy én voltam .... a nagyapja. (1877. július.) Hurca szavunk egymagában nem használatos, de megvan ebben az ikerszóban: „herce-hurca". Arany itt kissé merészen, de nem éppen helytelenül az összetétel utolsó szavát önállóan használta, úgy, a hogy csinálhatták a mende-mondá-ból a mondát, mint a hogy van lim-lom mellett lom, \eg-\ug mellett \ug. Ilyenek még ihog-vihog, i^eg-mo^og, libeg-lobog stb. Arany kissé merész eljárását enyhíti azzal, hogy idézőjel közzé tette a szót. Részemről azt gondolom, hogy az ikerszók egyik-másik elválasztott tagját inkább lehetne olykor-olykor a szükség szerint lefoglalni egy-egy fogalomra, mint rosszúl képzett szóval élni. Verba valent, sicut nummi. 5. versszak. Ganymcdes a trójai Trosz királynak volt a fia s Dardanosz unokája. Ezt a szépséges iíjút Zeusz — sassá változva — az égbe ragadta s azt tette tisztévé, hogy ott, az isteni lakomákon nektárt töltögessen az égi vigadóknak. •— Kenyeret hovált oda tányért. Figyelmet érdemel a két mondatban a mondatrészek szembeállítása: tárgy, állítmány: állítmány, tárgy. Zeugma. Arany gyakran él vele: Gyilkosságba estem, lettem bujdosóvá. Toldi IV, 15. Határozó, állítmány, állítmány, határozó. Gyötrelmes az élet, a halál rettentő. Toldi Sz. VI. 14. Gyűrűit ujjáról, nyakábul a lánczot. U. o. VI. 90. 6. versszak, dandy olvasd: dendi. Angol szó — nagy gavallér. Itt érti a fiatalabb pincéreket, kik ékesen öltözködnek. — »küss' die Händi!« A német mondat mutatja, milyen nemzetbeli a pincér. 7. versszak. De mi bű szolgád ! mi kedélyes! A mi használata népi nyelvben is gyakori a mily, minő értelemben. V. ö. Mi kék az ég, mi zöld a föld ! Petőfi. — Jó s\ót (adj, mondj) neki! Könnyen pótolható szókihagyás (ellipsis.) Aranynál is számtalanszor, pl. Hamar (lőjjétek le, nyilazzátok le) a madarat! (Mátyás anyja.)