Állami gimnázium, Munkács, 1900

7 Kifejezésmód. Az új szavak használata. A szavak választásában legyen finom és nagyon óvatos, ezt tartsa meg, azt vesse meg az elvállalt költemény szerzője. Pompás a kifeje­zésed, ha az új képlet az ismeretes szót újnak tünteti fel. Ha tán szük­séges volna új jelzésekkel is rámutatni némely elrejtett, fogalomra, akkor helyén való lesz új szavakat alkotni, a melyeknek hirét se hallották a kötényes Cethegusék, 1) megadjuk ezt a szabadságot, ha módjával hasz­nálja. Lesz hitelük a minap alkotott új szavaknak is, ha görög forrásból ügyesen átalakíttatnak. Mert miért is tagadná meg a római nép Vergi­lius-és Variustól*) azt, a mit Caecilius 3) és Plautusnak 1) megadott ? Miért szidnának engem, ha keveset alkottam, ha Cato és Ennius 5) nyelvezete gazdagította anyanyelvünket és némely dolgokra új megnevezéseket ho­zott forgalomba? Szabad volt és mindig szabad is lesz a jelenkor bélye­gével ellátott neveket kibocsátani. Valamint az erdő is változtatja az év forgásával lombját, lehull a régi: úgy az elaggott szavak is kimúlnak és az újonnan szülöttek ifjú erőben virágzanak és erősödnek. Halálra vagyunk szánva mi is és minden: hasztalan tartja távol a földbe befogadott tenger a szelektől a hajókat, hiába királyi mű, hiába táplál a hosszú időig meddő mocsár, a mely csak hajózásra volt alkal­mas, szomszédos városokat, hiába érzi az eke súlyát, hiába változtatja a folyó vetésre káros folyását, jobb útra terelve, csak elpusztul minden emberi mű, nem hogy az egyes szavak maradnának állandó becsületben és eleven népszerűségben. Sok szó ielújul, a mely elavult és elhal, a mely most becsületben van, a mely most szokásban van, a melynél a döntő hatalom és a beszéd törvénye s szabálya van. l) Cethegus, M. Cornelius, consul 204-ben. a) Varius, L. Rufus (74—14) költő, Horatiust Maecenashoz bevezeti. 3) Caecilius Statius, komikus költő, Ennius kortársa (meghalt 166 körül). Plautus, T. Maccius, Sarsinabeli komikus költő (meghalt 184-ben). 5) Ennius. Q., (239—169) Rudiae (ma Rotiglianol, Calabria városában született, ki hexa­meterekben először irta meg a római történelmet, a tragoediában Euripidest követte. A versmérték Királyok és vezérek tetteit és szomorú háborúkat hogyan kell meg­énekelni, megmutatta Homeros. Egyenetlen különböző sorok először a panasznak voltak kifejezői, majd pedig a sóvárgás kiélégitette örömnek. Hogy milyen szerző lépett fel kis elégiákkal, azon vitatkoznak még a tudósok és mindeddig nincs eldöntve a per. Archilochust 1) dühe fegyverezte fel a maga iambusával, ezt a versmérté­ket felhasználta a vígjáték és a méltóságos tragoedia, mert alkalmas pár­beszédben túlharsogta a népnek zaját és a dráma előadására termett. A lyrára bízta a Múzsa, hogy énekeljen isteneket, hősöket, győztes öklözőt, versenyben győztes paripát, az ifjúnak szerelmét és a gondűző bort. ') Archilochus, l'aros szigetén 700 körül élt, az iambusoknak legelső irőja, kit Horatius epodusaiban először utánzott. A nyelvezet jellemzetessége. Mi okod van hozzá, hogy költőnek üdvözöljelek, ha nem tudom mi a költemény határozott jellege s az egész mű színezete ? Miért aka­rok én álszégyenből tudatlan maradni mint tanulni ? Sehogyse alkalmas a comoedia tárgya, ha szomorujátékba való verset adunk elő ; épúgy Thyestes 1) lakomája se türi, ha köznapi és úgyszólván vígjátékba illő han­') Thyestes, fiait Atreus fitestvére ebédre feltálalta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom