Állami gimnázium, Munkács, 1900

Horatius tale Piso fiaihoz. »Neque enim, cum lectulus aut me porticos excepit, desum mihi. Rectius hoc est. Hoc faciens vivam melius. Sic dulcis amicis occuram. Hoc quidam non belle; numquid ego illi imprudens olim faciam simile ?* »Mert én úgy otthon, valamint sétáimon, egykép számbaveszem magamat mindég: ez a jobb, ez az illőbb; — ezt tevén jobban fogok élni; — barátaim előtt majd így leszek édesebb ; — csúnyaság, a mit az müvei, én is azt tegyem oktalanul Az Utasítások értelmében a gymnasium VIII. osztályában a latin tanitás első feladata Horatius költői egyéniségének mindenoldalú megvilágítása. Nálánál nagyobb hatást a modern irodalomnak, nevezetesen nemzeti irodalmunknak is szellemére egy római iró sem gyakorolt. Horatius költészete évszázadok óta a tanulság és műélvezet forrása volt minden művelt ember számára. Horatiusból olvasandó néhány jellemző satira, epodus, óda, epistola; ezek között különösen az Ars poetica. Horatius leghíresebb műve a L. Calpurnius Pisóhoz és annak két fiához intézett levél, melyet Quintilianus és társai helytelenül neveztek el Ars poetica-nak, mert így e levélben, mely mint levél valóban mesteri, mindenáron rendszeres költészettant kerestek és keresnek, pedig az nem egyéb, mint egy tudományra és művészetre serkentő didactico-satiricus epistola. Ez a levél Q. Horatius Flaccusnak (65—8. Kr. sz. e.) legutolsó, de egyúttal legterjedelmesebb s legtartalmasabb műve, melynek áttanulmányozása után (»Tibicen didicit prius extimuitque magistrum«) minden törekvő ifjú beláthatja, hogy a szépre tanitó tudományok igazi forrása és örök emlékei a görögöknél és a rómaiaknál vannak.