Állami gimnázium, Munkács, 1899

69 kiismeretes kötelességévé teszi, hogy a jövő tanévre játéktérről gondoskodjék. Hivatkozik e magas rendelet a tanárok ügybuzgóságára, erős számítással van a városok nagylelkűségére s részben reflektál a társadalomra is. A magas rendelet a legnemesebb gondoskodás sugallata, egy szép ideának kiván szolgálni, midőn középiskoláink ifjúságát az elméleti tudományok nagy halmazával való megbirkózásra képesíteni akarja; czélja : legyen középiskolai ifjuságunk élete folytatása boldog gyermekéveinek, szabad levegőn szabadon játszhassék, fesztelenül végezhesse tüdő-tornáját, a melyre a mostani megrendszabályozott s idegen állapotok mellett sem otthon, sem az iskolában alkalma nincs. Az iskolai udvarokon is csak paragrafusok szerint levegőzhet. Más városokban hogyan oldják meg e kérdést, nem tudom, de hogy nálunk a játéktér ügye a máról holnapra való gondoskodás stadiumában van, az bizonyos. A rendszeres játéktér kérdésének megoldásához a tanári kar ügybuzgóságát fölhívni nem szükséges, mert az megvan. Szükséges e kérdésnél a magas Minisztérium anyagi áldozata, városunk vezető elemeinél az anyagiaskodástól való mentesség s legszükségesebb feltétlenül hódolni annak az elvnek, hogy a tanügyre eleget soh'se áldozhatnak. A játéktér végleges megoldásával késedelmeskedni nem czélirányos, mert azt gyorsan megteremteni nagy áldozatok árán sem lehetséges. A körülfásitás hosszú időt igényel, azért ezen kérdés elől elzárkózni nem jogosított a jelenidők vezérembere, akkor amidőn egy oly ügyről van szó, amely czéljával a jövő időket kívánja szolgálni : Legyen másutt, amint van, de nálunk — hol az elemi iskola növendékeinek több mint 50%-je a játékot nem ismeri s egész gyermekkorát a zugiskolák bűzhödt levegőjében tölti, hol a polgári leányiskolában a testnevelés nagy kérdését egy szűk teremmel s egy ugyancsak szűk kikövezett udvarral oldották meg, — a szükség fölötte égető. E három intézet érdeke fölmelegíthette volna a városi atyák szivének jégkérgét s ez egyszer eltekinthettek volna attól a téves hittől, hogy Munkácson a közoktatás kérdése teljesen meg van oldva. Az uralkodó áramlat mellett a végleges s rendszeres megoldást késleltetni igen, de teljesen elodázni ugy is lehetetlen. Gazdának okvetlen lennie kell valakinek. E tanévben a torna-, ének- és zenevizsgálat május hó 24-én volt i következő programmal : 1. Felvonulás az ifjúsági Zenekar »Rákóczy« hangjai mellett. 2. Ének. Hymnus. Énekelte az összes ifjúság. 3. Szabadgyakorlatok, I—VIII. osztály. 4. Ferde-létra, korlát, ló. a III. IV. V. osztály egy-egy csapatja. 5. Ének. I. II. osztály, a) Elmerülni kedv s örömben, b) Népdalok. c) Előre barátim. 6. Vivás íabotokkal. IV. V. osztály. A II. osztály »Harsog a trombita« énekére. 7. Ablak-ugrás. VI. osztály. 8. Zeme a) Subre las olas. Keringő, b) Magyar nóták. 9. Magas korlát. V—VIII. osztály egy csapatja. 10. A vegyeskar éneke, a) Nemzeti hymnus. b) Csatadal. 11. Füzér vasbotokkal, a VI. és VIII. osztály egy csapatja az ifjúsági zenekar »Fehér galamb szállt alája . . kísérete mellett.