Állami gimnázium, Munkács, 1899

4 Munkácsy Mihály, Zichy Mihály, Wagner Sándor, Liezen-Mayer Sándor stb. stb. nem ok nélkül szakadtak el édes hazánktól. Itthon felesleges költekezésnek, sőt pazarlásnak tekintette társadalmunk a képeknek, szobroknak s müipari tárgyaknak vásárlását, mert művészeti érzéke fejletlen s nagyon hiányos volt. Nem hiába mondják a művészetet a művelődés virágjának! Addig mig egy nép csak a létfentartásáért küzd és szükségletének kielégítésére van kényszerítve, szellemi művelődésről szó nem lehet. A lelket tetszéssel foglalkoztató szép iránt való érzéke föl nem ébred. Csak a szellemi előhaladással jár karöltve, mint ikertestvér a szépművészet. Megnyilvánulásaiban nemcsak a jelenben gyönyörködtet bennünket, de a népek jellemét, kedélyét, műveltségi állapotát is megörökíti az utókor számára. Mig szegény hazánk vállaival védte Európát török s tatár invasió ellen s nem ért reá, hogy erejéhez mérten szellemi művelődéssel s ennek kapcsán szépmüvészetekkel is foglalkozhatott volna, addig nyugaton, nagy biztonságban, szépen fejlődött a szellemi és művészeti élet. Mindhiába Mátyás királyunk jótörekvése, hogy a magyar nemzetben a tudomány és művészet, iránt való érzéket életre keltse, a létért folyó küzdelemben csak idegen zománczként tekinthető az udvarában dédelgetett művészeknek nemzetünkre való hatása. Pedig kétségbe vonni nem lehet, hogy a magyar nemzetnek volt s van is érzéke a művészetek iránt. Lássuk az épitészet, szobrászat, festészet s művészi ipar szempontjából állitásunk igazságát. Az Árpádházi és Anjou-házbeli királyok idejéből pompás román és csúcsíves építési emlékek maradtak reánk. A csúcsivelés korából a 14. század végéről megemlékszik müvészet-történelmünk Kolozsvári Miklós czéhmesterről, mint képíróról, különösen ennek fiairól György és Márton szobrászokról, kiknek képfaragó és öntőmühelyök volt. Nálok készitteté Meszesi Demeter nagyváradi püspök az Árpádház három szentjének: Istvánnak, Imrének és Lászlónak érczszobrait. Ugyancsak az ő öntőmühelyökben készültnek igazolja a történelem, a prágai székes egyház előtt álló Szt. György bronz kut-szobrot, ők készítették Szt. László királynak lovas szobrát, stb. Festészetünk épen ugy, mint szobrászatunk az egyház szolgálatában állott. Hírneves hazánkfiait — fájdalom — külföldön kell keresnünk. Dürer Albert egy Nürnbergben letelepedett magyar ötvös fia. Családi néven Ajtósi, Ajtai, németre fordítva Thürer — Dürer (1471—1528). Atyja ötvös mesterségét tanulta Wolgemuth műhelyében, hol a képírás elemeit is elsajátitá. Egyike lett a német renaissance festészet megteremtőjének. A lelkiismeretes megfigyelés a legapróbb részletekig s a lelkiállapot kifejezésére törekvés jellem-