Állami gimnázium, Munkács, 1899

21 ból font, kiérdemelt koszorút átnyújtja az osztatlan becsülés: elhozzuk mi is a mi hódolatunk, szeretettől illatozó szerény virágát. Engem ért a megtisztelő bizalom, hogy jelenlegi ifjuságunk nevében tolmácsoljam a tántoríthatatlan ragaszkodásnak, a mély szeretetnek őszinte érzelmeit, hogy kifejezést adjak annak a hű vonzalomnak, mely egyaránt betölti mindnyájunk kebelét, hová nem a kötelesség parancsszava erőltette azt, hanem az önkéntelen és szilárd meggyőződés ülteté. Midőn jóleső érzéssel teljesítem e feladatot, tudom, érzem, hogy szavaimnak erőtlen ereje gyönge ahhoz, hogy méltóképpen fejezze ki az igaz érdemet és szeretetünk mélységét, de viszont a tudat a viszontszeretetnek biztos tudata, feleslegessé teszi az ékes szavaknak úgyis hasztalan sorát: mert hiszen hol a meggyőződés ingatag, hiu ott úgyis a szó. Evek hosszú sora alatt minduntalan alkalmunk volt tapasztalni annyiaknak a példatlan tanár és igazgató állandó jóindulatát. Es ha az ifjúság — a mint természetes — a hallgatag hála érzetén kivül másként nem mutatta is ki szeretét, mélyen érzett volt az mindig, őszinte és igaz. Mi pedig, akik a jótékony vezetés áldásait közvetlenül élvezzük, e fönséges hangulatban, az ünneplés és ünnepeltetés felejthetetlen napján, mondhatjuk el talán legmegfelelőbben, hogy mennyire becsüljük és szeretjük. E mellett nem a megszokottság nyűge alatt, de szeretetünk természetes kifolyásaképpen — a mindenható Isten segélyét kérjük további működésére, hogy legyen az még soká áldásos a közéletre'és a közművelődésre : kérjük, hogy a hálás elismerésnek tiszteletnek és becsülésnek állandó nyilvánításait s küzdelmes életének megérdemelt gyümölcseit, még soká élvezhesse!! Éljen soká!!! Most az olajfestményü arczkép átnyújtása következett, mely a VIII. osztály ajándéka. A közönség magát e gyengéd figyelmet s a iestőnek, Kalmár Jenő főgymn. rajztanárnak művészetét élénk tapssal jutalmazta. Az ünnepelt a képet nyomban felajánlotta az intézetnek, hogy a tanácsterem falán kifüggesztve, tanúskodjék az ifjúság gyöngéd figyelméről. Ekkor a főispán lépett az ünnepelt elé s körülbelül a következő üdvözlő szavakat intézte hozzá: Tekintetes Igazgató úr! A v. és k Minister ur Ő Nagyméltósága megbízott, hogy 25 évi áldásos munkálkodásáért kifejezzem Önnek meleg elismerését. Örömmel teljesítem ezt a megbízatást, mert oly minister nevében szólok, kit minden időben a hazai kultura iránti szeretet vezet s viszont oly férfiút illet meg ez az elismerés, kinek múltja kezességet nyújt arra, hogy még/szép jövő áll előtte. Hozzon a következő 25 esztendő tekintetes Igazgató Urnák és családjának áldást és boldogságot, hogy példájával és tudományával az ifjúság javára és a haza üdvére még sokáig szolgálhassa a magyar közművelődés szent ügyét! Az éljenzéssel fogadott szép szavakra, melyeket állva fogadott az ünnepelt, az alábbi válasz hangzott el: Méltóságos Főispán Úr! Hálás köszönettel fogadom e kitűnő szavakat, kérem egyúttal Méltóságodat, hogy kegyeskedjék ő Excellenciájának legalázatosabb köszönetemet és hálámat tudomására juttatni. A főgymn. dalkörnek szépen előadott »Üdvözlő«-je után Fankovich