Állami gimnázium, Munkács, 1898

21 A\ évek súlya, gyors idő futása, Mint tél viharja behavazta föld, De meg nem törte — bárki tudja s lássa — Szived hitét s lelkedben a\ erőt. Te most is, mint a\ ifjak bölcs vedére, A lelkesülés s\ent tüzében égve, Zászlód magasra tartva járs\ elöl S hány nemzedéknek példaképe löl! Ó a\t a \ás\lót, gyökeim id tanuját, Erös karod soká lengesse még, Hogy megfuthassad küldetésed útját S lásd alkotásaidnak sikerét. Arannyal irt jelszó ragyog le róla : Tisztét mindenki pontosan lerójja, S szeretve hűn e\ ősi s\ent ha\át, Nevelje jóra minden magzatát. E hü sereg érmésben egybeforrva Melletted mint egy gránitoszlop áll, Elszántan, s hűen kü\d veled egy sorba, Mig testet ölt a magas Ideál! A\ es^meharc^ban egymást öntözve Két nap sugára foly felette öss^e: Egyik tudásnak fényét hinti s\ét, Másik — a honfi-ér^és melegét. Elj hát soká, korodnak nevelője, lm tapsra gyúl a honfi sarjadék, S kö\el s távolban áldást esdve földre, Oltárain a hála lángja ég. S mi híveid, kik ünnepelni jöttünk, Téged, ki legjobb, legnemesb köröttünk, Kívánjuk, hogy a\ Eg árassza rád A földi létnek számtalan javát! Este 8 órakor, ugyancsak a Schalkház dísztermében 400 terítékű banket volt, melyen a tanárvilágon kívül a főispán, alispán, Kassa város polgármestere, az összes hatóságok és jubilánsnak számos barátja és tisztelője is részt vett. A szeretet hangja ez alkalommal kivált a tisztelők, barátok és iskolatársak részéről szólalt meg és talált nagyhatású viszhangra az ünnepelt őszinte hálálkodásában, kinek élete öntudatos léte első pillanatától idáig a szakadatlan munka és az ez által megérdemelt jutalom és szeretet boldog tudatában telt el. Szieber Ede született 1835. évi szept. 30-án Lőcsén. Középiskolai tanulmányait mindig kitűnő eredménynyel Kassán végezte. Hajlamát a tanári pálya iiánt s tudományszomját követve, a bécsi egyetemre ment. s ott négy éven át hallgatott történelmi, földrajzi, s filozofiai tanulmá-