Állami gimnázium, Munkács, 1898

17 Munkássága oly széles körű volt, hogy, a tanügy menetén kivül, nincs e hazában oly középiskolával biró község, melyhez kisebb-nagyobb mértékben az ő eljárásának emléke nem fűződnék. Zaj nélkül fölkerekedett és beutazott egy-egy vidéket, meglátogatta az iskolákat, helyszíni szemlét tartott az épületek felett, megvizsgálta azoknak fölszerelését, jegyzeteket vett fel mindenikről, úgy hogy ő nemcsak a jelentésekből ösmerte az'ország összes középiskoláját, hanem személyesen győződött mindegyiknek külső és belső állapotáról. így jutott el többek között ide. Munkácsra is, midőn gimnáziumunk kiegészítése felett folyt az alkudozás, minden előzetes bejelentés nélkül egv rendes iskolai napon beállított hozzánk a régi gimnáziumi épületbe. A kilencórai kicsengetés alkalmával a tanári tanácskozó teremben találkoztunk vele s röviden bemutatta magát és mindjárt utána tette, ne zavartassák önök magokat, nem jöttem hivatalosan, csak végezzék dolgaikata szokott módon; útba ejtettem Munkácsot is, mert e tájékot még nem ösmertem. Azután kérdezősködött egyről-másról; az iskola külső és belső állapotáról; a személyi, társadalmi viszonyokról az egész épületről, a tanszobákról méreteket vett fel; figyelembe vette a külső helyi viszonyt és kijelentette, hogy azon a helyen nyolcz osztályú gimnázium nem lesz. Alkalmasabb helvről kérdezősködvén, az igazgató megmutatta neki azt a telki helyiséget, melyen most áll az épület és ahoz ragaszkodott is. Mondotta ugyan, hogy nem hivatalosan jött, de azért terjedelmes jelentést terjesztett intézetünkről a miniszter elé, melyben kedvező képet nyújtott gimnáziumunkról s nagyban elősegítette a kiegészítés létrejövetelét. Eletének rövid vázlatát nem zárhatnám be méltóbban, mint, ha Grünwald Béla zólyommegyei alispán, később országgyűlési képviselő szavait idézem, melyet róla, illetőleg a vezetése alatt álló gimnáziumról irt : »a beszterczebányai gimn. olyan, mint egv nagy gép, melynek egyik végébe teszik a tót gyermekeket s másik végéből hazafias magyarok kerülnek ki. Ez pedig első sorban Klamarik bölcs, nem erőszakoskodó, a körülményekkel számotvető törekvésének éredeme, ki, míg a magyarállam tekintélyét mindig a megillető méltóságban tartotta fönn, bölcsen körültekintő, meggyőző és tapintatos is tudott lenni.« — Midőn a minisztériumba behívták dr. Gerevich Emil, most kassai főreáliskolai igazgató szerint ugyancsak Grünwald mondotta róla: »Klamarik igazi szervező tehetség, de arra. hogy a középiskolák vezetője legyen, izmos és adminisztráló képességén kivül főleg az predesztinálja, hogy oly lelkes magyar ember, a minőt keveset ismerek. A mire Klamarik teszi rá kezét, annak magyarrá kell lenni. Ezért tartom én nagy szerencsének, hogy a középiskolák vezetése Klamarikra van bízva.« (Munkács, 1899. május hó.) Csomár István.