Állami gimnázium, Munkács, 1897

70 választmány óhajára pontosabban kidolgozza és a közgyűlésnek is bemutatja. A választmány erre élénk vitatkozásba bocsátkozik s részben a felolvasó részben kölcsönös felvilágosítások, illetve eszmecserék után örömmel járul kozzá, hogy a tervezet inditványképen a közgyűlés elé kerüljön. 8. Igazgató tudatja, hogy egy 8 gyermekes özvegy 3 frtnyi segélyt kér Weinberger Ábrahám nevű I. o. fia részére, mely összeget kizárólag tandíjfizetésre akar fordítani. A választmány engedélyezi. 9. Igazgató indítványozza, hogy a közgyűlés csak jun. hó 5-én délelőtt íél 11 órakor tartassék meg. A választmány helyesli. Kelt, mint fent. jegyzette Csomár István, vál. tagcMilyen tisztelt egyesületi közgyűlés ! Egyesületünk megalakulása óta másfél év telt el s azóta derekas munkásságot fejtett ki s azok, kikel a közgyűlés ós választmány bizalma bizonyos munkakörbe osztott, megmutatták, hogy a feléjök fordult bizalmat teljes mértékben megérdemelték. Hogv a nagy költő szavaival éljek, ki ezeket a legnagyobb magyar mondásából merítette, »a kisded makk merész sudárba szökkent.« Igen, mert »meg nem romlott és senki el nem gázolta«, sőt ellenkezőleg voltak gondos ültetői, öntözői, és ápolói, kik időt, fáradságot s anyagi áldozatot nem kímélve, buzgó lelkesedéssel törekedtek arra, hogy a zsenge csemete a jó ég áldó kegyelme segítségével is idővel termő tölgyfává legyen, sőt hiszem, hogy ilyen tevékeny buzgólkodás és folytonos kitartás és a jó Isten segedelme mellett, terebélyes, gyönyörű és hosszú életű erdővé válik. Hogy a munkácsi m. k. állami főgymn. ifjúsági segitőegyesület haladását, sikerét, 18 hónapos múltjára visszatekintve, a kisded makk merész sudi'rba szökkenésének mondom, ez nem puszta kép, nem hiu vagy cikornyás szólásmód, hanem találó és ide illő kifejezés s ezt az alábbi sorokban lesz szerencsém bebizonyítani. Tartott a választmány a lefolyt évben összesen négy gyűlést u. m. 1897. október 17-én. dec. 12. 30. és 1898. május elsején. Ez ugyan kevés, de ha meggondoljuk, mennyi hasznos dolgot vitt véghez e négy gyűlés s mily buzgó tevékenységet fejtettek ki az elöljárók, a kiküldött bizottságok s az egyes ügyek intézésére kiszemelt tagok, sőt a gyűjtéssel megbízott tanulók és az érdeklődő közönségnek a nemes cél iránt melegen érző tagjai is, az eredményt sikeresnek mondhatjuk s igazoltnak ösmerjük el a költő ama mondását: »Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett.«