Állami gimnázium, Munkács, 1895

98 künkön egyetlen reáliskola — hivatásának tökéletesebb betöltésére képesíttessék. Nem hallgathatjuk el a kérdéses tanintézet ügyei vezetésével megbizott küldöttségünk elöl idézett jelentésének tárgyalása alkalmával f. év 24. sz. a. hozott azon határozatunkat, hogy előadott kérelmünk megtagadása esetén a legnagyobb sajnálkozással bár, de kénytelenek leszünk a jövő tanévre a kérdéses tanintézet működését beszüntetni és az alapítvány jövedelmét mindaddig tőkésíteni, míg az oly összegre nem növekszik, hogy annak jövedetméből a kor igényeinek s a vidék szükségleteinek teljesen megfelelő tanintézet lesz ismét felállítható." Ezen közben Lónyay József a kerület országgyűlési képviselője az iskola küldöttséghez levelet irt és erős biztatással bátorítja a jövőre, azzal mentvén a jelent, hogy részint, mert a kérvény a költségvetéstől elkésett, részint báró Eötvös József halála megakadályozta eljárásában. De, irja levelében, „Biztos reményem van, hogy a 72-ik évre képes leszek a 2000 frt segélyt kieszközölni, mert még idejében megteendem a kellő lépéseket." Annál leveröbb volt a közokt. miniszter leirata, mely minden reményt megsemmisíteni látszott. A belőle kiáradó ridegség az egész vidéket elcsüggesztette, senki sem mert gondolni a jövőre. A leirat így szól: „A munkácsi 4. osztályú reálgimnázium 1868-ik évi 9970. sz. a. kelt itteni intézvénnyel azon feltétel alatt ruháztatott föl ideiglenesen nyilvánossági joggal, hogy a tanoda 3 év lefolyása alatt mind anyagi ellátására, mind a tanárok képességére, ugyszintán a tanítás belkezelésére s e ezélra szolgáló taneszközökre nézve oly állapotba helyeztessék, hogy a tanügy e részbeni követelményeinek teljesen megfeleljen. Hogy a fentebb érintett föltételeknek elég nem tétetett, nyíltan bevallja a megye közönsége is mult évi 14413/1685. sz. a. az országos képviselőházhoz és f. évi 24/215. sz. a. ide intézett felterjesztéseiben : a három évre engedélyezett, s a folyó tanévvel lejárandó nyilvánossági jog s az eddig évenként utalványozott 500 frtnyi segély további engedélyezését tehát csak azon esetben fognám a megye közönségének kilátásba helyezni, ha a kérdéses intézet fennállását s ebben a tanítás sikerét biztosabb alapokra fektetné s a nyilvánossági joghoz kötött feltételeket egész terjedelmökben pontosan teljesítné. Az eddigi 500 frtnyi segélyt ez úttal még utalványoztam az ottani kir. adóhivatalnál, magasabb összeg a különben is túlterhelt tanulmányi alapból nem engedélyezhető, a törvényhozásnál pedig inkább helyi érdekű intézetnek országos segélyzését, jelenleg, midőn az országos tanügyi érdekek szükségletét is a minden oldalról igénybe vett államkincstár csak fokozatosan bírja kielégíteni, az ottani országos középtanodai érdekeknek pedig a közelében levő ungvári főgimnázium által egyelőre eléggé meg van felelve, ez úttal nem ajánlhatom. Fölhívom ennélfogva a megye közönségét, hogy a munkácsi reálgimnázium további fentarthatása czéljából a fentebbiek értelmében intézkedni s az eredményt annak idejében velem tudatni szíveskedjék. Budán, 1871. jun. 9. dr. Pauler Tivadar." Ez időtájt a városi közgyűlésen is az oskolaszékből kiindulva oly áramlat hullámai kezdtek szétcsapódni, hogy a gimnázium helyett, annak tőkéje felhasználásával polgári iskolát óhajtottak alakítani. Ez iránt a városi képviselőtestület a május 21-én 41. sz. a. kelt végzése folytán megkereste az oskola küldöttséget, nem látná-e czélszerünek ezen átváltoztatást, melyet a küldöttség jun. 10-én tartott ülésében „sem üdvösnek, sem czélszerünek nem tartván, a városi képviselőtestület ezen kérelmének eleget nem tehet." S ezen határozatról következőkben értesítette: „ezen megyeileg kiküldött iskolai bizottság nyilatkozatva hivatott fel az iránt, hogy a felekezet nélküli munkácsi gimnáziumot polgári felsőbb tanintézetté átalakítani annál is inkább szíveskednék, mivel a polgári iskolának reál iránya lévén, —: ezáltal mint a gróf, úgy a város és egyes alapítók igényeinek elég tétetnék sat. sat. — tisztelettel nyilvánítjuk, hogy az iskolai bizottság, mely egyedül a munkácsi gimnáziális