Állami gimnázium, Munkács, 1895

94 eddig is a közművelődést előmozdítani; anyagi segély forrásainak elégtelenségénél fogva azonban ebbeli hivatásának csak igen szerény korlátok közt volt képes megfelelni. Azt hisszük pedig, hogy nemcsak megyénk, de általában a közművelődés érdeke, miszerént az ország ezen részében lévő egyetlen reáliskola lehetőleg virágzó állapotba helyeztessék. Ezen nézetek vezéreltek bennünket fentebbi kérelmünk előterjesztésére, s szíves meghallgattatásunk esetén kérjük magunkat azon feltételekről értesíttetni, melyek mellett az telyesíthető leend." A városi küldöttség által keltett nagy remények, melyek a szálló igékkel mind magasabbra emelkedtek, a következő miniszteri leirattal teljesen összezsugoríttattak: „16909. sz. — Vallás és közoktatási Magyar kir. miniszter. Mult évi September hó l-jén 2960 sz. a. kelt előterjesztése folytán a mellékletek visszazárása mellett értesítem a megye közönségét, hogy Munkácson egy főreáltanoda felállítását egyelőre indokolva nem látom, s ezért az ott jelenleg létező, államilag is segélyezett realgymnásiumnak magasabb tanintézetté leendő átalakítása iránti kérelmét, ez irányban a jelenlegi viszonyok közt nem teljesíthetem. Budán 1870. Május hó 11-én miniszter úr meghagyásából Mészáros Ferencz mk. osztály tanácsos." E leverő hatású miniszteri leírás után az oskola felügyelő bizottság rendkívül nehéz helyzetbe jutott. A városi külldöttség által magas fokra emelt remény sugarak egyszerre alászálltak és elsötétedtek — Hozzá járult a tanárok kezdő békétlenkedése is, kik már szintén unni kezdték a se kívül, se belül léteit; azon kivül csekély fizetésük hónapokig elmaradt és sokszor reménytelenül állottak a bizonytalan jövő előtt. A tantermek felszerelése még kezdetlegeseknek sem voltak mondhatók. Maga az épület javítás, tisztogatás után áhítozott; azért a tanártestület eme kérelemmel fordult a bizottsághoz: „Tekintetes Iskolai Bizottmány! - Miután a Nmtgu vall. és közokt. m. kir. Miniszter úr ő excell. a munkácsi gimnáziumot állami tanintézetek közé még ez ideig sem vette föl, 3 talán nem is hajlandó fölvenni, a tanártestület alázattal kéri a tek. Bizottmányt, miszerint, ha ez intézet lételét megvalósítani, s jövőjét előmozdítani kívánja, annak szervezését erélyesen karolja fel. Erre nézve a tanártestület szükségesnek látja, hogy havonként bizottmányi ülés tartassék. melyre az igazgatótanár s a többi tanárok egyike egymásutáni rendben hivassanak meg s az intézet állapotáról a tettes Bizottmánynak jelentést tevén, az intézet körüli javítások — s hiányokról. — minők: a meszelés, padok, ablakok, ajtók és a tető javítása. —• kellő időben intézkedhessenek. Mert sajnálattal kell említenünk, hogy jelenleg is a gimnáziális épület meszeletlen, az ablakok, padok, ajtók, s a tető rosz állapotban vannak. Munkácson 1870. okt. 10. Hrabár Mihály, Valkóvszky Miklós, Csomár István. Gy. Csókás György. Erre következett még ugyan e hó folyamában a tanártestületnek egy másik beadványa, mely következő volt: ..Alulírottak mély tisztelettel s bizalommal folyamodunk a tek. m. osk. bizottmányhoz, hogy, miután a tanári állás nemcsak fontos, de terhes is levén; — miután e pályának nincs netovábbja, hol megállni lehetne, sőt folytonos készületet, tovább haladást igényel, hogy az élet felszínén megálhasson. — Ha azonban a tanári állás csak pusztán a mindennapi kenyér legszegényebb megkereséseig terjed, ha a tanárok idejének jó részét a megélhetés gondjai rabolják el, bármily érzet lelkesítse is őket, csak fél erővel munkálhatnak, tudományos versenyre nem kelhetnek, s a tudomány kezelésében elvégre is gépekké válnak. Ezt mutatja hazánk múltja s még nagyrészben jelene is, midőn a tanitó oda kárhoztattatott, hogy a szegények legszegényebbike legyen. Mi ugyan sem elmaradni, sem gépekké válni nem akarunk, épen azért, hogy a megélhetés mindennapi terhes gondja, — mely csak lelket öl s nem elevenít, — némileg könnyittessék rajtunk: — kérjük a tek. m. osk. bizottmányt, méltóztassék jószivüleg, a körülmények teljes figyelembe vételével oda