Állami gimnázium, Munkács, 1893

10 szereti, úgymond, a magyarok vad erkölcseit.« Szép palotákat építtet és minden áron emeli a művészetet. — Bogáthi Fazekas műve többet nem emlit Mátyásról, mivel mint a versfőktől kibetüzhetőleg vallja: Matthiam cecinere alii, cane Musa sequentes, az az Mátyást mások énekelték meg, meg, te Múzsám énekeld meg a következőket. Ezután az Ulászló megválasztásától Ferdinánd történetéig terjedő eseményekről verselget. Lássunk Bogáthi Fazekas munkájából pár mutatványt: Mikor Beczet Mattyás király meg uiue, Ezer négyszáz nyolczuan öt esztendőbe, Hadánac iob részét megtelepite, Fel esztendeig Beczbe lőn czendességbe. A végéről: Thordán Szaniszlo Sz. Mihal más napiján, Eszt iram ezer ötszáz hetven hatban, Magyarok változásit oluastomban, Igen koplalok valéc nagy haragban. X. Ezután mintegy 100 évig nem fordul elő emlék Mátyás királyról. S csak a 17. század közepén élt Liszti László báró »Magyar Márs avagy Mohách mezején történt veszedelemnek emlékezete« c. költeményében találunk Mátyásra vonatkozó rész. A fenti c. a. Bécsben 1653-ban megjelent Clades Mohachiana is csak a Pars Nona végén hozza szóba mellékesen Mátyást. Főként Boníln után ismerteti röviden a király hadi dicsőségét, ékesszólását,bölcseségét, környezetét. Minthogy ujabb kiadása is

1) ritkább s az anthologiák sem igen közöltek ide tartozó részletet: itt adunk mutatványul pár versszakot; Mátyásról, fiáról

2) s régi királyunkról, Mit beszéljek versemben ? Hatszor török császárt, a ki tett annyi kárt, Megverte szemtől-szemben. Szerencsés voltával, csaknem Nagy Sándorral Követ vete éltében: Annyira szerencse, vitézséggel kincse, Otet látogatta volt, Messze országokra s nagy birodalmokra. Hírét kiosztotta volt, Két császárt egyszersmind, zászlója alá mind Sors néki vetette volt. Nemességh Czimere, s irgalmasság ere Királyok ékessége, Az egész Világnak és az Európának Villámló düchösége, Mint Jáspis kövek közt, ez is Fejdelmek közt Tündöklő volt szépsége. E' Nemzetségünknek és Keresztyénségnek Nagv reménye let vólna, Ha élet Asszonyi,

3) fonala szövői Tovább hadták vólna, Ily nagv reméntelen, s jaj ki nagy véletlen. EÍ nem meccették vólna! >) Ujabli Nemzeti könyvtár II. folyam. Köpcsényi és Jánosiházai Báró Liszti Költő} Munkái. Kiadják Ürményi, Kazinczy G. Zsedényi E. Eötvös, Toldy F. stb. Pest. Emich. 1853 2) Előbb Hunyady Jánosról beszélt a költő. 3) A sors istennői, a Moirák vagy Párkák. Ilárcnan vannak és az emberi sorsot szövik. Klotho a rokkát tartja, Lachesis a szálakat fonja, Atro|>os ollóval ketté vágja az elkészült fonalat s így ők az ember s iiletésének, életfoiyamának és halálának intézői. Ebből vehető észre, hogy Liszti is, mint mások (Zrinyi, Gyöngyösi stb.) belevegyíti a magyar tárgyü hősköltemérybe a ílassicus (görögrómai) myt hologia egyes helyeit.