Állami gimnázium, Munkács, 1893

50 A munkácsi főgymnázium igen tisztelt igazgatója — és tanári testületének küldöttsége által meghivattam, hogv a főgymnáziumi ifjúság részére ezen zászlót megáldjam. Ezen fölhívást készséggel fogadtam; mert azon remény biztatott: hogy e zászló, jelvénye leend a haladásnak, mely mint ilyen," a főgymnázium növendékeit folytonosan arra fogja figyelmeztetni, hogy a nemzeti cultura terén . . . fokozatosan . . . nagyobb és nagyobb hódításokat tegyenek. De örvendtem e szent ténykedésnek egv személyes reminiscentiam miatt is; a mennyiben mint a munkácsi kisgymnaziumnak egykori tanítványa, — iskolai pályámat itt kezdettem meg. Most jól esiic lelkemnek látni azt. hogv a kis mustármag, — mily hatalmas terebélyes fává fejlődött; és hogv a kisgymnaziuln szerény hajléka helyett, ma itt, egy fényes főgymnáziumi palota hirdeti, nemzeti culturánk haladását. De készséggel vállalkoztam e sz. ténykedésre még azon okból is, mert ez nekem alkalmat nyújt arra, hogy a főgymnáziumi ifjúsághoz, néhány atyai intelmet intézzek. Kedves ifjak! Egy elvitázhatlan ténynyel kezdem rövid beszédemet; — s ez az: hogy az ember oktatott lény. Midőn még gyermekek valátok, egy anyátok volt és az ő keb- . lén kaptátok első nevelésteket. — O először is az érzíkek rendje iránt világosított föl benneteket. Azután a szónak hosszú és fáradságos átültetése által, megnyitá bennetek — az értelem forrását. — Később szivetek mélyébe még egy drágább kincset tőn le, — a lelkiismeret kincsét; — megbüntetett vagy megjutalmazott benneteket fényeitek szerint, megadá nektek az igaz — és igaztalan mértékét, vagyis erkölcsi lényt képzett belőletek. Végre beavatott benneteket a hit titkaiba s megtanított hinni láthatatlan dolgokat, melyeknek a láthatók, csak viszfényei, és ezáltal v,a 11 á s o s lényt képzett belőletek. Életetek első hajnalától fogva igy valátok oktatva ama négy rendben, mely egész lényeteket képezi: az é r z é k e k, — az eszmék, — a lelkiismeret — és a hit rendjében. Midőn a gyermek átlépi az első oktatás korát, akkor az ólju valamely nyilvános tanintézetbe lép, hogv ott, valamely szakpályára előkészüljön. Íme ti is ugyanezt teszitek most. Midőn azonban szorgalmas tanulás által látókörötöket szélesbiteni iparkodtok, ne feledjétek azt, mit a Sz. Lélek mond, hogy: »Initium sapientiae, — timor Domini = A bölcseségnek kezdete, az ur félelme. Ezen szavak azt jelentik, hogy a valódi tudomány — az igazi bölcseség, csak valláserkölcsi alapon fejlődhetik. Az ilyen tudomány nemcsak gazdagítja ismereteinket; — de megjavítja és megszenteli erkölcseinket is, és arra képesít, hogy azon kötelességeinket, — melyekkel tartozunk Istennek, királyunknak, hazánknak, felebarátunknak és önmagunknak, készséggel és lelkiismeretesen teljesítsük. Éppen azért, mi, minden nyilvános tanintézettől joggal követelhetjük azt, hogv általa necsak fölvílágosultak, — hanem hivők — és hazafiak is lehessünk. — Ti kedves iijak! azon szerencsés helyzetben vagytok, hogy azon tanári testület, mely a ti oktatás — és neveiéssekkel'foglalkozik, — a kor kívánalmaink, — és hivatásának magaslatán áll. — Használjátok föl tehát e kedvező alkalmat és gyűjtsetek szellemi