Állami gimnázium, Munkács, 1893

39 mor és kedves előadás, sőt még a naiv népies hang is jellemzik. A Bente úrral való eset a következő: A moldvai vajda Erdélyt egyre háborgatja. A király a fekete sereggel készül ellene, de maga előbb foltos diákköntösben kémkedni indúí. átmegy az ojtozi szoroson s mindent megvizsgálva megint visszaoson. Útjában nagyon megéhezik s betér egv szép úri házba, melyben, mint egy kecskepásztortól kitudakolá, Bente uram lakott. Ez szivesen látja a jövevényt s egy tál lencséhez ülnek. Annak elköltése után jóízűen iszszák a borvizet. Majd jön a torma. Mátvás szabódik az evéstől, mert már mondá — jóllakott. A székely vékony "vacsorája miatt szégyenkezve elmondja, hogv ő bizony nem így élt mindég. Volt neki mindene, de egy átkozott szomszédja megrontotta. Mátyás kérdésére a gazda kifejti, hogy szomszédja, a királybíró, a földje mellett elfolyó Oltót egy gáttal másfelé terelte, nyáját pedig a moldvai sereg hajtotta el. S most így éldegél. Van még egy lova, ha csatára szólítják, azon megy harcolni a királyért s hazáért. Mátyás szemébe köny tolul, majd haragra lobban s azt a tanácsot adja Bentének, menjen fel Budára, ott Mátyás diák szívesen látja. S egy királycímeres vasgyűrűt ad a kezébe, hogy azt mutassa fel Budán. Mátyás jóizű alvás után másnap búcsút vesz szives gazdájától, A székely magára öltvén nyestprémes mentéjét elindul Budára. Útközben Cinkotán megjárja, mert szíves házigazdája, a vendéglős, fizetni nem tudása miatt mentéjét lehúzza nyakából. Budára érkezve nagy sokára bejut a királyhoz kinél éppen ebédhez ülnek. Mátyás asztalhoz ülteti vendégét s egy lefödött tálat tétet elébe megrakva lencse he'lvett ezüst pénzzel. Majd torma gyanánt a második tálban aranyat te.;znek föl. Bente úr nem akarja elfogadni a sok pénzt. Jó lesz majd a seregnek, mely Oláhország ellen indúl. A királyt becsületes székelvt hűségéért királybíróvá szándékozik tenni. Bente azt sem fogadja el. jobban szeretne hadnagy lenni a végvidéken. A király helybe hagyja a székely kérését, majd látva, hogy a mente hiányzik róla, kérdezi, hát azt hol hagyta? Bente hazudni átall, azért burkolt szavakkal adja elő, hogy a cinkotai mélységben maradt le nyakáról. Az urak tréfálva céloznak a cinkotai iccére. A székely dörmögve mondja : »Ha tudják, ne kérdjék!« De a király int, hogy ne vegyék el a szegény kedvét/S most a főurak a király ösztönzésére sok kacagányt s mentét raknak rá. »Elbirod-é ezt a sok mentét, kacagányt?« kérdi a mosolygó király. »Elbírnék biz én még, ha kell ötvenet is.« Bente a sok ajándékkal haza tér s otthon jól folv dolga. A sok fényes mente idők multán elszakadt ugyan, de a székely hűség ma is teljes épségben áll fenn. XLIX.—

LI. Arany János, mint a Hunyadi csillagá-hoz vetett jegyzetéből kitűnik, egy Hunyadi-balladakört akart írni. Előhangjáúl szolgált volna ennek a Hunyadi csillaga. Első darabja lett volna, jegyzi meg a Both bajnok özvegyénél, egy Hunyadi-balladakörnek, melyből csak Szibinyányi Jánk, V. László és Mátyás anyja készült el. Kapisztrán töredék maradt. Both bajnok özvegye Teleki József gróf szerint Hunyadi János édes anyja. E regeképben Arany a Both, illetve Hunyadi család sanyarú sorsával azt az eszmét példázza, »hogy a sanyarúság lehet bölcsője a későbbi fénynek és hatalomnak sőt az igazi erkölcsi nagyság az élet nehéz küzdelméből folyik ki.« (Greguss.) Szibinyányi Jánkban — haud ignota loquor — a törökverő Hunyadi Jánost, mint a szerb népköltészetnek is hősét riiagasztalja. »V. László« csak annyit éreztet, hogy a király a Hunyadi László törvénytelen megöletése miatt és a lázadástól féltében Mátyást fogoly-