Állami gimnázium, Munkács, 1893
24 ra. Lelkes ódát szentel ő ama nemzeti nagyság emlékének. A »völgyben ülő gyáva kor«-nak nagy szüksége is volt ilyen költőre, ki a szunvnyadozó nemzetet a mult nagyságára figyelmeztetve a sivár jelenben szebb jövő alkotása végett nagy dolgok véghez vitelére sarkantyúzza!*) Költeményének felirata : Nagy Lajos és Hunyady Mátyás. Fölváltva s párhuzamosan énekel a két hatalmas királvról s mig amazt fényes csillagként tündökölteti az ó világ sötét ködében, mint a kinek égő arculatja közibénk sugárzik: addig Mátyáshoz ily kérdéssel fordul: Ki vagy te bajnok s rettenetes király Gyémánt sisakban mennyei fény között? Ki úgy ragyogsz, mint Pharusz égi Lángja az éj sivatag homályán. Aztán igy folytatja: Corvin, ki héró atyjai nyomdokin Árpád szerencsés fegyverivel vivott, Midőn az országos Dunának Partjaiból Helikont idézett. A bölcs s vitéz kor, mint az idős Halál Mindenhátóság fegyvereivel csatáz: Őnéki a bérczbástya csak por S rózsalevél Boreas kezében. Két nagv királyunk nyert koszorús nevet A régiségben : 'mindenik a szelíd Múzsák barátja, s mindeniknek Múzsa szelíd keze tört borostyánt. S a tudományterjesztő, hatalmas Lajosnak lelkes magasztalása után ismét Mátyásra tér át ekképpen: S mikor ragyogtak tornyaid, óh Buda! Felségesebben, mint mikor a dicső Király s Apolló tisztelője Bölcs Hunyadink kezein virágzál. Mint hajdan a nagy Delius oszlopit Delphus csudáit, napkelet, alkonyat Bámulta, s a fáradt zarándok Ormai közt iszonyodva állt meg: Sok messzi ország bölcsei, bajnoki Jöttek hazánknak látni dicső egét, Rémülve nézett a világ ránk, S nemzeteket tapodó erőnkre. Majd fájdalommal emlékezik sorsáról a magyar népnek, mely Hunyadink alatt a legkevélvebb polcra emelkedett, keményen szólva Mátyás két utódáról. Mint látjuk, a legodaadóbb hévvel lelkesül a költő Mátyás hatalma és tudományszeretete mellett és örömmel hasonlítja Lajost és Mátyást a görög mythologia isteneihez: Palláshoz, ki a bölcseség és tudomány istennője vala, meg Delius Apollohoz, mint a vilá*) V. ö, Dr. Zlinszky Aladárnak »Szeméivények a magyar nemzeti lyra köréből« c, művében a Berzsenyi költeméuyeihez irt jegyzetekkel és magyarázatokkal.