Állami gimnázium, Munkács, 1892

- 28 — házában, mielőtt ellenkészületeket tehetne, leszúrják. Curius, mihelyt látta, mily nagy veszély fenyegeti a consult, Fulvia által gyorsan tudtára adja Cicerónak a cselt, melyet ellene szőttek. így hát ők zárt ajtókra találván, hiába vállalkoztak ily nagy gonosz tettre. Az alatt Manlius Etruriában a népet felbujtotta, a mely szegénysége és szenvedett jogtalanság miatti elkeseredésében új állapotok után óhajtozott, mivel Sulla önkényes uralma következtében földjeit s minden vagyonát elvesztette volt; azonkívül mindennemű rablót, a melyeknek száma azon a vidéken igen nagy volt; némelyeket a Sulla-féle gyarmatokból, kiknek (a tobzódás és) a szertelen fényűzés nagy ragadmányukból semmit sem hagyott meg. 29. fej. Midőn ezt Cicerónak hirül hozták, a kétfelől fenyegető veszély hatása alatt, mivel sem a várost személyes intézkedéseivel a cselvetés ellen továbbra megvédeni nem tudta, sem pedig Manlius seregének nagyságáról és szándékáról biztos tudomása nem volt, a dolgot a senátus elé terjeszti, melyet már az előtt nyugtalanítottak a nép közt szárnyaló hirek. így hát, a mi többnyire súlyos körülmények közt történni szokott, a senátus elhatározta: „Legyen gondjuk a consuloknak, hogy az állam valami kárt ne valljon." Ez az a hatalom, melyet a senátus római szokás szerint egy hatóságra a maga teljességében ráruház : sereget gyűjteni, háborút viselni, a szövetségeseket és polgárokat mindenképen féken tartani, otthon és a harctéren a főhadvezéri és legfőbb birói hatalmat gyakorolni: egyébként a nép akarata nélkül e dolgok egyikéhez sincs joga a consulnak. 30. fej. Kevés nap múlva L. Saenius senátor a tanácsban levelet olvasott föl, melyet állítása szerint Faesulaeből kapott s melyben az állott, hogy C. Manlius október 26-ikán fegyvert fogott nagyszámú csapatjai élén. Egyszersmind, a mi ily körülmények közt történni szokott, némelyek szörnyű csodadolgokról hoztak hírt, mások, hogy gytilésezések történnek, fegyvereket hordanak széjjel, hogy Capuában és Apuliában rabszolga- háború készül. így hát a tanács rendeletéből Q. Március Rexet Faesulaebe, Q. Metellus Creticust Apuliába és a körülfekvő helyekre küldték — ők mindketten a város közelében mint hadvezérek állottak, megakadályozva a diadalmenet tartásában egy pár embernek rágalma következtében, kiknek mindent, a becsületet és a becstelenséget árúba bocsátani szokásuk vala — ellenben a praetorok közöl Q. Pompeius Rufust Capuába, Q. Metellus Celert a picenumi tartományba, azon felhatalmazással, hogy a körülményekhez és a veszélyhez képest sereget gyűjtsenek. Azonkívül elhatározták, hogy ha valaki följelentést tenne az összeesküvésről, mely az állam ellen történt, az illető, ha rabszolga, jutalmul szabadságot és száz sestertiust, ha szabad ember, ebhen a dologban való részességének büntelenségét és két száz sestertiust kapjon, ugy szintén hogy a gladiátortársulatok Capuába és a többi önálló jogú városokba mindegyiknek nagyságához mérten osztassanak be, Rómában pedig az egész városban őrjáratok legyenek, élőkön az alsóbb rangú hivatalnokokkal. 31. fej. E miatt a polgárság nyugtalanságba jött és a város képe megváltozott. A legnagyobb vígság és dévajkodás után, melyet a tartós béke szült, egyszerre levertség szállott meg mindenkit: föl s alá siettek, ide-oda futkostak ; sem a helyben, sem más emberbén nem biztak eléggé ; háborút nem viseltek, még sem volt béke ; ki-ki a saját félelme alapján ítélte meg a veszély nagyságát. Hozzá még az asszonyok, kiket az állam hatalmas voltánál fogva a háborútól való félelem egész szokatlanul lepett meg, erősen aggódtak, kezeiket könyörögve emelték az égre, sajnálkoztak kisded gyermekeiken, csak tudakozódtak, mindentől szepegtek, s lemondván pompáról és gyönyörökről, kétségbe estek a saját és hazájuk sorsa fölött. Ám Catilina kegyetlen lelke tovább is foglalkozott terveivel, jóllehet védelmi eszközökről. gondoskodtak és őt magát L. Paulus a plautiusi törvény