Állami gimnázium, Munkács, 1892

- 19 De coniuratione Catilinae. I. fejezet. Minden embernek, ki a többi állatok fölé emelkedni óhajt, teljes erővel azon kell lennie, hogy életét ne élje le tétlenségben barmok módjára, melyeket a természet előre hajlott testtel és hasuk szolgáivá alkotott.— Ám a mi erőhatalmunk a lélekhez és a testhez van kötve: a lelket aralomra, a testet inkább szolgálatra használjuk; az egyik tulajdonságunk az istenekkel, a másik'a? oktalan állatokkal közös. — Azért én helyesebbnek találom inkább észszel, mint testi erővel keresni dicsőséget és, mivel maga az élet, mely osztályrészül jutott, rövid, emlékezetünket lehetőleg hoszszú időre biztosítani. — Mert a gazdagság és testi szépség dicsősége bizonytalan és mulandó, a szellem jelessége dicső és örökké tartó. De a halandók közt sokáig nagy vita tárgya volt, a testi erő-e vagy a lélek jelességei viszik előbbre a hadügyet. — Mert mielőtt valamit kezdenél, megfontolásra, és ha ezzel kész vagy, gyors cselekvésre van szükség.— Ennélfogva mindkettő magában véve hiányoslévén, egyik a másiknak hozzájárulására szorul. II. fejezet. így hát kezdetben a királyok— mert a földön a főhatalomnak ez vala az első elnevezése— egymástól eltérőleg némelyek lelküket, mások meg testöket gyakorolták : akkor még az emberek élete vágyak nélkül folydogált, ki-ki a magáéval eléggé meg volt elégedve. Miután azonban Ázsiában Cyrus, Görögországban a lacedaemoniak és az átheneiek el kezdtek városokat és népeket leigázni, az uralomvágyat a háború okául venni, a legnagyobb dicsőséget a legnagyobb hatalomban helyezni, akkor végre veszélyek ós nehézségek közt belátták, hogy a háborübau az ész tehet legtöbbet- — Azért ha a királyok és hadvezérek szellemi képessége a békében épügy, mint a háborübau érvényesülne, egyenletesebb ós állandóbb volna a világ folyása, nem is lehetne látni, mint ragadja magával egyik dolog a másikat ós megváltoztatja és telje; felfordulás áll be. — Ugyanis ahatalom azon eszközökkel tartható meg, könynyen melyekkel azt kezdetben megszereztük. — De a hol a munka helyébe restség, az önmegtartóztatás és igazságosság helyett önkény és dölyf fészkeli bs magát, a szerencse az erkölcsökkel együtt változik meg. — így az uralom a kevésbbé jóról miudig a legderekabbra száll át. Akár szánt-vet az ember, hajózik vagy épit, iniud ez az észtől függ. De sok halandó, csak hasával és alvással törődve, aa életet tudatlanságban és miveletlenül éli le, hasonlóan az idegen országban utazókhoz : és valóban nekik a test, a természet ellenére, gyönyörűségül, a lélek teherül szolgált. Az ő életöknek és haláluknak én egyforma becset tulajdonitok, mivelhogy mindkettőt hallgatással mellőzik. — Valóban én szerintem csak az é 1 és életét kellőleg felhasználja, ki valami dologgal buzgón foglalkozva jeles tettnek vagy hasznos ismeretnek dicsőségét áhitja. És az alkalom nagy bősége közepette kinek-kinek más irányt jelöl ki a természet. III. fej. Szép dolog az állam érdekében dicső tetteket vinni véghez, s éppenséggel nem megvetendő azjkit kellőcin megörökiteni ; akár békében akár háborűban lehet dicsőségre szert tenni : sokan dicső tetteik miaU, so'nn, hogy mások dicső tetteit uugirták, részesülnek dicséretben. — Én aiunh ni, jóllehet éppen nem követi egyenlő dicsőség a történetírót és a szereplő hő t, mindazon állal nagy vesződséggel járó dologuak tartom a történetírást : eUoZör azóri, hocy a tetteket a nekik megfelelő szavakkal elő kell adni, aztán mivel igjn sokan, In valami bűnt ostorozo 1, azt hiszik, hogy rosszakaratból éá irigy.->ég >ől teszed, a hol meg a jók kiváló erényéről és dicsőségéről besaéN, a miről ki-ki azt