Állami gimnázium, Munkács, 1890

24 önállóan készüljön, a tanár csak adogassa a leczkéket s praeparáltasson; hanem, hogy már csak extemporaliter tárgyaljuk végig a feladandó részletet, s a tanulókra bizzuk, hogy ha netalán valamit felejtettek, azt saját gyakorlati ügyességükkel, önállóan is tanulják pótolni. Befejezésül néhány órán teljesen önálló készületre szoktassuk őket. ^Bármelyik módszer szerint járjunk el : részemről kcUcgtden, hogya második latinnyelvi évfolyamban megterheltetés nélkül végezhetjük az egész mondattant akár heti négy óra mellett is. Bizonyitásul ugyanazt hozhatnám fel, mit fennebb az alaktanra vonatkozólag. Természetes, liogy elmaradnának a magyar-latin Írásbeli dolgozatok. Itt sem látom be, hogy miért bíráljuk magyar-latin, nem pedig latin-magyar fordításon a tanuló haladását, holott ez utóbbi valószínűleg jobban győzhetne meg bennünket, hogy menynyire élte magát belé a latin nyelv szellemébe. Már csak kiválóbb eredménynek kell tekintenünk, hogy a tanuló minél szabatosabban tudja a latin szöveget átültetni anyanyelvébe, mintsem vice versa. Erre azt szokták ellenvetni, hogy magyar-latin fordításon bajosabban ugyan de feltűnőbben és közetlenebbül szemlélheti az anyanyelvétől eltérő szabályokat. Erre az a válaszom, hogy remekművekből faragták a latin grammatikát, nem pedig a grammatikából a remekműveket. Ha ez áll, akkor tagadhatatlan, hogy a remekművekből vagy azok szemelvényeiből, mint eredeti forrásból kell a tanulónak mondattani ismereteit merítenie. Meg vagyok győződve, hogy valamint a festő vagy szobrász csak harmonikus egészében tudja megbecsülni alkotása részleteit; épúgy a tanuló csak akkor tudja a mondattani szabályokat helyesen szemlélni és felfogni, ha a klasszikus szerzők szövegében harmonikus kapcsolatban tanulta azokat ismerni, különben ott rekedünk meg — hol jelen módszerünk mellett — hogy a tanuló csupán minduntalan ismétlődő figyelmeztetés mellett veszi észre a mondattani szabályt az összefüggő szövegben ; esetleg önállóan is tudja a 60 kros — 1 frtos praeparatiókból elszaj kölni. Ne arra szoktassuk a tanulót, hogy egyetlen példa mellett szajkolja el pl. az ablativus absolutus vagy a célzatos mondat szabályát, hanem arra, hogy folytonos fordításon tanulja azokat szemlélni, ismerni, okadatolni, — mondhatnám — önkéntelen birtokává edzeni. i Tehát a mondattani didaktikának is főelve legyen : úgy tanítani a mondattant, hogy folytonos szemlélő szoktatás alapján gyökerezzék! meg a tanuló értelmi, illetve emlékezőtehetségében, s úgy tudjon azzal élni, a hogy él a kezével, lábával oly cselekedeteknél, melyeket a gya-J korlat számtalanszor ismételtetett meg vele. A III. éT7-fol37-am.. Ebben az évfolyamban kezdenők meg a tanuló gyakoroltatásá 1 a római remekírók egyéni stílusában Kétségtelen, hogy mindenik irónaJj meg vannak a maga ethymologiai, grammatikai és syntaktikai kitérése® melyek megkívánják, hogy egy ideig ugyanazon módszer szerint já/M junk el mint a második évfolyamban. De mihelyt a tanuló az egyeÄ stílus szempontjából is mind a három iráuyban szerzett gyakorlati ügyfjB séget : főbb súlyt fektessüuk a tartalmi és eszthetikai tárgyalásra. Eszei rint a tanárnak itt következő fokozatossággal kell haladnia. 1 1.) %thymofogiailag kell tárgyalnia egy-egy összefüggő részlete i t, i. mindenik lényegesebb szón végig keh mennie s azt a tanulóvi» megértetnie úgy, a hogy az író értette. A találó jelentést a tanuló a taná|