Állami gimnázium, Munkács, 1890
22 Az igeragozás táblázatán az igealakok jegyeit nagyrészt vastag betüzéssel tüntetem fel párhuzamosnn a megfelelő magyar jegyekkel. A képzőket egybe foglalom a kötőhangzókkal és személyragokkal, mivel itt is didaktika-ellenesnek találom túlságos részletezéssel terhelni a tanulót ; hadd magyarázza a tanár majd később a részleteket, elébb tudja azokat megkülönböztetni a tanuló. így 2—3 képzet helyett egyetlen összetett képzetet emléz, könnyebben ismer az igealakokra a latin szövegben, s a magyar párhuzamosítás alapján játszva fordítja azokat. A paedagogia ajánlja, hogy „per assoeiationem idearum" járjunk el az ismeretek közlésében, én a grammatikaiig oktatásban még tovább megyek s azt ajánlom, hogy „per consolidationem idearum" neveljük a tanuló gyakorlati képességét. Dlső sorban konszolidált, képzetek alakjaival képesítsük a kezdő latinistát gyakorlati felfogásra, ez után térjünk át a konzolidált képzetek elválasztására „per assoeiationem." A bemutatónak szánt három táblázaton kívül ugyanennyire foglalhatjuk egybe az alaktan többi részét, melyeken külön-külön állanának : a tőben eltérő igék, a ragozásban eltérők és a kötőszók, indulatszók meg elöljárók ; a kötőszók, mondattani felosztással, hogy a tanuló "már most az egész mondatra való vonatkozással tanulja ismerni és fordítani azokat. E részletek közül csak a kötőszók ós elöljárók szorulnak terjedelmesebb gyakorlati szoktatásra; a tőben és ragozásban eltérő igék leginkább az emlézésnek szólnak. De annál tüzetesebb gyakorlati módszert kiván a mondattan, melyről alább szólok. XX. évfolyam. Fel nem foghatom, hogy mi okból nem szabadulhattunk meg a mondattanban sem a német didaktika alól?! Igaz, alaposabban tanulja ismerni a tanuló a latin és magyar mondattan között létező eltéréseket, különben sehogy sem hihetjük, hogy magyar-latin fordítással alaposabban gyakori ódik belé a tanuló a latin szöveg mondattani kifejezéseibe. Talán elébb és alaposabban érnénk célt hasonló latin gyakorlatokkal ? 8 ez talán inkább felelne meg az utasításokban jelzett végcélnak? S ez talán inkább felelne meg az utasításokban jelzett végcélnak ? ! E tekintetben is azt érjük a jelen módszerünkkel, mit a fennebb emiitett festő a tanítványával. Két alkalmas módszert ajánlhatnék a mondattannak alapos, s latinnyelvi szellemben való tanítására. i. Hend.ex.cs latin gyakorló szövegen tanítsuk részletenkint mint az alaktant, ugyancsak szemléltető táblázatok mellett. Bővebben is magyarázhatjuk, ha már annyi gyakorlati képességre vittük a tanulót, vagyis annyi reális anyaggal láttuk el, hogy ne kelljen nekünk egyúttal magyarázni, meg gyakorlásra illetve szemléltetésre való anyagot is kutaszolnunk. Roszantólag nevetséges az a módszer, mely a szabályok mellé még egy sereg példás mondattal terheli meg a tanuló emlékezőtehetségét. Kell-e ennél találóbb módszer arra, hogy a tanítványunk, enyésztét óhajtsa annak a nyelvnek, melyen nagyobb részben az emlékezet megterhelésével lehet legfeljebb értelmi gyakorlatlansághoz jutni ? Talán inkább azzal ápolnók a hedvérzetét, hogy a terjengő grammatikáiig előadások és mondatolás helyett jóravaló latin gyakorló szövegen vezetnők reá a mondattani szabályokra úgy, hogy értelmi tehetségétől - vegye át azokat és allandositsa az emlékezőtehetség.
