Állami gimnázium, Munkács, 1889

7 gató állat segélyével szokott történni. Ugyanis zsineg véerére egy valóságos nőstény sepidt. vagy ha ez nincs kéznél, fából készült sepia alakot függesztenek, melyhez egy darabka üvegtükör van erősítve; ekkor az alakot egy horoggal átszúrják és megeresztik a zsineget annyira, hogy a rajta levő alak egészen szabadon mozoghasson vagy u^zhassék. Amint ezt észreveszi az igazi sepia, azonnal úszni kezd, miközben előre mozdul alsó karjai segélyével, melyeket, ha a teste horizontális helyzetben van. fejétől lefelé füargni hagy és ugy használ fel, mint két hatalmas kereket. Testének egyensúlyban való tartása végett az egymással erősen összenyomódó és kinyújtva levő hat felső karját is felhasználja. E mozgás alatt fejét teste üregébe huzza be, a szabad köpeny középső része a tölcséralaku nyíláshoz erősen szorul és igy a viz a kopoltyukhoz csak időnként juthat, s a fogáshoz használandó karjai ezalatt hüvelyeikbe vannak rejtve. Ha visszafelé akar úszni, akkor ezt a tölcsér segélyével eszközli épen ugy, mint a többi fejlábuak; mialatt akarok egy köteggé csomósodnak. Ha a zsineg horgára akasztott sepianőstény egy az üregében guggoló vagy szabadon uszó sepia himet talál útjában, akkor befödi azt, a horog belemegy mint egy nyil, s karjaival körülöleli; ekkor a halász minden nehézség nélkül felhúzza a sepiapárt, a himet leveszi, a nőstényt pedig ujabb fogás végett a vizbe dobja. E halászat eléggé gyors menetű és többnyire holdvilágnál szokott történni. Szárazon a sepia nagyon rövid életű s ilyenkor a levegőt a töltséren keresztül ssivja b". Kisebb edényekben nem tvtható, hanem csak tágasabb m^denczékben; de akkor is arra kel! ügyelni hogy mindig üde vize legyen, mert máskülönben csakhamar elvéiz. Verany tudós beszéli, hogy a legelső sepia. melyet aquarium számára halás'.tak, midőn egy nagyobb medenczébe tették, igen félénk volt, a vizet befestette, maga a festett viz alatt a fenékre szállott s nyugtalansága csak néhány nap múlva szűnt meg. 5. Amphioxus lanceolatus. A halak „csöszivüek

u osztályához sorozható s e rendnek az egyedüli képviselője. A gerinczesek l"gtökéletlenebb alakja, melynél a gerinczesek alkatának csak körvonalai látszanak. Az vAmphioxus

u a tökéletesebb gerinczesek ébrényi állapotát képviseli és valóságos átmenetet képez a gerinczesek és a gerincztelenek között. Gerinczoszlopa nincs, hanem e helyett van a „corda dorsalis

u, mely gerinczes volta mellett tanúskodik; efelett van az agygyá nem szélesbülő központi ideg rendszer, s ez és a tápcső alatt egy a szivet képviselő nagyobb edény vonul el. Maga az állatka nem hosszabb 5 centiméternél s összenyomott, farka lándzsa alakú. Szája körül porczos gyürü s egye

5, az álkapcsokat helyettesítő fonalak vannak. Szeme helyett egy páratlan szemfolt van, vére szintelen, sőt még a vértestecskék is hiányzanak belőle. Szájnyílása a kopoltyu erszényébe vezet, s ennek hátsó vége a bélcsőbe megy át; ezen kopoltyú-üvegből a légzésre szolgáló viz a hasonlévő (, pórus abdominalis

1')on át ürittetik ki. Az Éjszaki és a Földközi tengerben találtatik. Soká gondolták meztelen csigának s csak később győződtek meg arról, hogy ez igénytelen lény méltó képviselője a gerinczes és a gerinczteleu állatok közötti átmenetnek. 6. Nyolczláb — Octopus vulgaris. A puhányok osztályához tartozik. Nyolcz karja és zacskó alakú dereka van; karjai végök felé mindig véknyulnak s alul parallel menetben két-két sor szivókával vannak ellátva. Partok közelében él és inkább szeret csúszni és járni, mint úszni; közönséges tartózkodási helye sziklahasadékokban van, honnan zsákmányára leselkedik. Minden irányban csúszhat, de mégis legkedvencebb mozgása az oldalain való mozgás ; a mikor is karjait kinyújtja, fejét kissé felemeli, testét a negyedik tagpárra hajlitja s tölcsér nyilasát egyik oldalra fordítja. Az oldalmozgást rendesen a két középső karral végzi, mig a többi alsó cs felső karokat csak akkor használja, ha azt a szükség kívánja. Szárazon is eléggé gyorsan mozog, bár a vizet nem szívesen hagyja oda; ha egyszer a szárazra került, órahosszat is képes ott időzni. Meglepő az a 3Í-