Állami gimnázium, Munkács, 1889

4 határ nagyrészt mesterséges, mint azt üuger, De Mir bel, Payen c's több jeles tudós már rég körvonalozta. Az oczeáu állati állománya tehát sokkal tökél-tesebb, mint növényzeti állománya; de azért ez nem zárjaki azt, mintha ezen állt.mány között nem volnának alsóbb rendű állatok is. Igen is, nagyon sok alsóbb rendű állat van ezek között, sőt a tökéletlen szervezetitek majdnem kizárólag az oczeánbau találtatnak. Egy ily alsóbb rendű állatokból álló kisebb gyűjteményt — mely összesen 49 darabból áll — vásárolt meg pár évvel ezelőtt intézetünk igazgatósága. Több, felette érdekes állat van e gyűjteményben; részemről Brehm, Thomé s több más jeles szerző nagybecsű munkáinak olvasása mellett e gyűjtemény minden egyes tagját áttanulmányoztam s annak rövid ismertetését — bár felette sajnálom, hogy egyúttal képekkel is nem illustrálhatom — a következőkben vagyok bátor mélyen tisztelt olvadóim elé terjeszteni : 1. A csiköhal — Hippocampus brevirostris. Teste összelapított, gyűrűs, szöglet alatt hajlott fej) s nagy szemei fölött kisebb domborodás látható, farka kunkorodott. Hamu-«in-barna s a nap behatása alatt kékesbe megy át; hossza 15 —16 cm. sőt néha t >bb is. Ez egy különös alkotású halfaj; feje, szája, nyaka s melle egészen olyan, mint a szárazföldi lóé, csak a farka különbözik tőle; még a hátán is látbató egy szárnyhoz hasonló hártya ugy, hogy egészen előttünk áll a mesékben emlegetett repülő ló, s ezért már a régiek is tengeri lónak nevezték el. E hal nagyon el van terjedve a Földközi tengerben, az Atlanti oczeánban egészen a Biscaya öbölig, aöt tovább is az Ausztrália melletti tengerekben s általában az éjszak felé lévő vizekben. Leginkább ott szeret lenni, hol a tenger fenekét dús növényzet fedi, vagy pedig ahol lassan úszkál ilyen növényzet; mert ebből szedi a táplálékát. Ha észrevesz ilyen növényzetet, azonnal ráül, illetőleg farkával a n ivény szára körül csavarja magát és megkezdi a táplálkozást, s ilyenkor mindig függélyes állást foglal el. Ha két csikócza jön össze, mindjárt a farkukkal fordulnak egymásnak és addig húzzák, taszigálják egymást, mig nem enged az egyik és ott nem hagyja a másikat. Szemeit — különösen haragos állapotában — hatalmasan forgatja, mialatt azok fényváltozékonyságával, mint a Cameleon, bámulatba ejti a szemlélőt. Értelmi tehetsége oly nagy, hogy Lukis tudós tapasztalata szerint a tenger mélyében nincs több hozzáfogható értelmességgel biró állat és különben is igen élénk természetű. Tápláléka majdnem kizárólagosan kis rákok és tengeri apró puhatestű állatokból áll, melyeket a növényzet levelein keresgél és rendeden talál is. Aquariumokban nehezen tartható; itt rövid életű, sokan vesznek ki közülök főleg éhség folytán, mert nem tudnak hozzászokni a mesterségnyujtotta táplálékhoz és inkább szeretnek a szabad tengerben élni; némelyek mindjárt a fogságba eaésök után halnak el, a kitörő zivatar pedig egy csapással képe» majdnem miudnyájokat megsemmisiteni Szaporodása tojás kiköltése által történik, melyet a nőstény a him hasára lerak. A peték eleinte a testhez tapadnak, később kiebb terjednek s egy zacskó képződik fölöttük, melyben fejlődnek és melyben a kikelésig maradnak. Husa a testre való mérges és káros következményeinél fogva nem ehető, a régiek azonban megszárítva és porrá törve oldalszui'ás é-i más e nemű bajok ellen kis adagokban ételbe téve gyógyszerül alkalmazták. 2. Scyllium canicula. A porczogós halak harántszíju osztályához tartozik. Nagysága annyira különbözö, hogy néha pár méter hosszúságot is elér. Ot kopoltyús nyilasa van és pedig kettő mindjárt a fej mellett, kettő a test közepén és egy a fark mellett; orrlikai egészen a háromszögalaku szájnyíláshoz levezetne'c. Felül veres, barna és fehér foltokkal tarkázva, alul egészen fehér. A meleg és a mérsékelt földöv vizeiben, világrészünkbon főleg a Földközi tengerben lakozik. Közepei mélységben szeret tartózkodni s gyakran igen közel a fenékhez, hol minden halra rále», melyet lenyelni képes: apróbb halakm kívül táplálkozik azonban még kisebb rákokkal ós különféle puhatestű állatkákkal is. A heringekben