Állami gimnázium, Munkács, 1889

11 kolt, melyek szabályos csúcsokban jönnek össze, kisugároznak e's lapított töviskékkel fedvék. Szinök vonzó, de általában réve nein pompás; sárga és veres-barna sávokkal kissé tarkázott s a forgási pont körül tejfehérbe megy át Az ezen erős várat lakó cardium edule sokkal előkelőbb, mint a többi kagyló; mert karcsú s hajlékony, holott a többiek inkább vastagok és domborúak. Csészéi a szélükön vastagok és erősek, az összenövésnél véknyak és gyengébbek; maga az állat elül gazdagon narancsszínű, mig a többi része halvány szinű; csövei szintén narancsszinüek, de belső részének felülete fehér és gyöngy-csillámló. Kissé levonnak a szépségéből hosszú lábai, mire nézve egy angol búvár eléggé naiv volt a cardiumot egy társalgó terem nyitott ajtaján nagy helykén belépő úrhölgyhöz hasonlítani. Nagy számban vannak kagylók különösen a Finn tenger és a Bottni öbölben. Bär L. C tudÓ3 a cardium edule nagyságára nézve egész tanulmányi sorozatot állított össze. így szerinte eléri a kisebb alma nagyságot, Stockholm közelében, a Mälar tóban és a Bottni öböiben diónagyságu, de c-^k bizonyos távolság és mélységben, mert a partokra kilökettek rendesen kicsinyek. Königsberg mellett már csak mogyoró nagyságnak vaunak, tovább még ennél is kisebbek, Reválnál ismét csak borsó alakúak és végül még oly kicsinyek is vannak, melyek már nem is használhatók eledelül. I5. Mytillus galloprovincialis. A mytillus szintén egy kagyló, inely Francziaország melletti tenger vizében nagyon el van terjedve, honnan nevét is kapta; kagylója, életének sajátsága és nagy haszna miatt kiváló figyelmünkre érdemes. Kagylóvára fogatlan, vagy alig számbavehető fogakkal ellátott ; köpenyének egy külön nyilása van a növény alakú bojtokra, e'entul pedig egy rövid s a szélein kissé rojtozott csatorna a lélekzésre, szájlapocskái sziikek és összeszorithatók. Lábai alkotása megegyezik a pókokéval, melyeket há'ó szövésére használhat, mi nagyon összefügg az életmódjával. Háza kívül fekete, belül fehér, kagylói domborúak és vastagok, de a szélükön véknyulnak és majdnem egyenszáru háromszög alakúak. Husa kitűnő eledel. Az éjszakvidéki tengerekben nagy mennyiségben találtatik, sőt a Káspi tóban is; de rendesen csak oly vizekben, melyeknél a dagály és az apály mindig bizonyos időközben szokott beállani. Használhatóságára, szedetésére é< egyéb körülményeire nézve megegyezik az éti szüvenynyel, csakhogy siphói nincsenek. 16. Ascidia mentula. A köpenyes zsákállatok osztályához tartozik, és külsejére nézve valóban egy hosszúkás és idomtalan kocsonyanemü zsákhoz hasonlít; színe világos sárga. Az alak egyik végén s egyik oldalán két domborodás látható, melyekhez mintegy erősitve vau a külső köpeny s ezalatt egy másik köpeny is találtatik. A domborodáson egy-egy gömbölyű nyilás van, melyek egyike a táplálék felvételére, másika pedig a< elhasznált anyag kiürítésére szolgál. E nyílások egy tágas légző üregbe vezetnek, melyben a légzésre szolgáló kopoltyuk a legkülönfélébb módon vannak elhelyezve és felfüggesztve. E köpenytől veszi ő, valamint a többi vele rokonságban lévő állat a nevét, miért is köpenyállatoknak neveztetnek. Egy ascidia néha egész világát hordja magán az állati és növényi gyarmatoknak. Ezt tapasztalják nem egyszer a dalmátparti hajósok, kiknek hálója a hal mellett gyakran megtellik ilynemű lényekkel. Nagyon nehéz rájönni, vájjon az ascidia állati vagy növényi lény-e, mert voltakép egy idomtalan anyag darab, mely nem mozog; de ha kissé megnyomjuk, azonnal arczuukba szökell egy hatalmas vízsugár, s egy második harmadik összeszoritásra ugyanez ismétlődik. A halászok azonban igen jól ismerik s azt is tudják, hogy valóságos állat és mi több ehető, mert nem egyszer egy-egy darabot nyesnek belőle s a legnagyobb étvágygyal elköltik. Ismeretes vagy 200 faja, melyek valamennyien tengerekben élnek, hol vagy szabadon úszkálnak, vagy pedig egyes tárgyakhoz és élő állatokhoz tapadva élnek.