Állami gimnázium, Munkács, 1887

7 Ez alatt az idő folyt, haladt előre, nem hajtott a mi tehetetlenségünkre semmit. Az iskolai év letelt, Valkovszky szintén Ungvárit vizsgáztatta a maga tanítványait, én pedig itthon az egyházi értelmiség és a szülők jelenlétében, melynek végeztével Oláh Samu főjegyző és Szikszay Károly főbiró megbízott, hogy csináljam meg a tervet, mely szerint jövő évre a községi iskola megnyittassék. Akna munka folvt köztünk szüntelenül, terv tervet hajtott és változtatott mind untalan, mint a szárazmalom. Az iskola vezetésére hárman vállalkoztunk: Vslkovszki, Kun Róbert és én, kikhez még egy negyedik egyén kellett hogy a négy osztály mindenikére egy-egy vezető jusson, mely legnehezebb része volta dolognak, mivel számításunkból (audij, tőkekamat s minden eshetőség felvétele mellett 900 — 1000 frt jött kí, melyb'H négy egyénnek 5— 500 frt irányoztatott (volna) elő j'ezzelpedig ki volt merítve minden forrás. A város nevében Szikszay K. fíbiró átirt ugyan az uradalmi főtisztséghez, bogy legalább 200 frt évi segélyt eszközöljenek ki a gróftól a gimnáziumra, de onnat üres válasz küldetett vissza. Nem lehet, nincs alap, nem adatik semmi. Mindezek dacára forrott, mozgott az eszme, hol előre, hol hátra. A legbefolyásosabb egyének mind azon helyzetben voltak, hogy gyermekeiket iskoláztatni kellett, ez tehát pihenőt nem tarthatott, az időt megállítani nem lehetett. Mi fentemiitettek, hárman, a/on kijelentést tettük, hogy esetleg hajlandók vagyunk az év végéig várni fizetésünkkel. addig talán majd csak nyílik valami forrás, melyet a magyar országgyűlés újbóli összehívása, a kiegyezés reménysége táplált bennünk, annyival is inkább, mert Eötvös Tanrls képviselőnk komoly jó akarata e város iránt élesztette a hitet, s biztatott, habár nem igért is, hogy közreműködésével támogatni fogja az intézetet, melynek később csakugyan évi ötszáz frt subventio lett eredménye. Ezen közben heves viták fejlődtek ki sokszor különösen Horváth Alajos városi főügyész és Literáti János ref. lelkész között a felett, hogy milyen legyen az iskola jellege. Az előbbi az követelte, hogy kath. jelleggel birjon, az utóbbi ragaszkodott az 1839-ben közzétett felhíváshoz ; s mindketten azzal fenyegetőztek, hogy külömben a megnyitás ellen fognak működni. A többség Literáti nézetét fogadta el. Ki hinné, hogy hónapokig tartó vita folyt a felett is, hogy „felekeznélküli," vagy „valláskülömbség nélküli" cimc legyen az intézetnek. A vitát leggyakrabban Freyseyseli Gyula alispán döntötte el, ki nemcsak mint szüle volt érdekelve, de szélesebb szempontból, határozottan a vidékre kiható nemzeti irányból mérlegelte a dolgokat, melyet olykor-olykor pipaszó mellett mondott el házában. Furcsa találkozása a véletlennek, hogy épen azon időben a város majd minden intelligens embere, mint szüle, érdekelve volt az iskola megnyitásával s ki külömben más körülmények közt hidegen nézte volna az egész mozgalmat, vagy talán egy vagy más szempontból kifogásolta volna is; igy ha nem tolta is kerekét, de nem is akadályozta annak előbbre vitelét. Hogy az iskola épület miként használtatott fel 1849-től 1865-ig, annak részleteit nem ösmerem. 1854-től Tabódi Pál megyei adminisztrátor