Állami gimnázium, Munkács, 1887

i idő hatalma lenyűgözte az egyéni életet, s az egyéni nézet a rideg szellemi ráhatás folytán nem birt felolvadni az egyetemes javára. Tanulták s tanították szüntelenül, hogy . „Concordia res parvae crescunt, discordia magnae dilabuntur' , de alkalmazni elfelejtették. Ez átalános szellemi nyomás hatása alatt tengődött egy századon keresztül gimnáziumunk ügye is, mig végre az idő egyet fordult s eme felhívásban olvasztá egybe a nézeteket 1839-ik évben: „kegyes ajánlatok a munkácsi gymnasiumra", melynek magyarázatában tovább az van „hogy a begyülendő kegyes adományokból Munkácson egy oly gymnasialis épület fog állíttatni, melyben minden vallásfelekezetü tanulók vegyesen, valláskülömbség nélkül járhassanak és még a tanárok is vallásfelekezetre való tekintet nélkül vegyesen, és csak alkalmasnak talált, kiképzett szakértőkből alkalmaztassanak". E merész felhívás szavai nem hangzottak el híjába ; megye, sőt országszerte járultak hozzá adományokkal, még az országgyűlésen is több aláírás történt. A város és a Schönborn uradalom anyagot, a vármegye gyalog és szekeres napszámot adtak hozzá Így épült fel a gimn. épület, sőt még csekély tőkét is létesítettek a felmaradt összegből, a melynek célja lett volna az intézet feltartására szükséges kiadásokat iedezni. Nagy buzgólkodást fejtettek ki az épület létesítése és felállítása körül a helyben lakó megyei tisztviselők és a Schönborn uradalom egyes tisztjei, kik akkor nem állam az államban voltak, hanem összeforrva hitték a város, a vidékés azuradalom érdekét. Ük hangsúlyozták, mert ők érezték legjobban szükségét egy itteni gimn. felállításának, ők képviselték akkor nagyrészben a város, sőt a vidék értelmiségét is a Schönborn uradalom 138,000 hektárra menő birtokán, mely a tagosítások előtt épen kétszeresét tette e számnak. Ezenkívül a megyei gyűléseken is mind tekintélyöknél, mind számoknál fogva mint táblabírák irányadó szerepet vittek, s hogy az érdekeltséget fokozzák és általánosabbá tegyék, az intézetet megyei felügyelet alá helyezték a város más notabilitásaival egyetértőleg, melyből azonban semmi más körülmény nem vonható le a főfelügyeleti jognál azon idő számára, mig ez az állam kezelése alá nem adatott át. Ha tekintbe vesszük, hogy e megyének két harmada egy idegen földön lakó tulajdonos kezében volt és van, ha a föld és éghajlati mostoha viszonyokat is számbavesszük, nem fogunk csodálkozni rajta, hogy e vidéken jó módú, imponáló értelmiség nem keletkezhetett. A magyarság inkább apadt, mint növekedett, különösen saturáltatván a galiciából betóduló idegen elemekkel. E nagy vidéken s e roppant uradalmi birtokon semmi ipar sem fejlődött. A nép csak tengődő állapotban élt, kivéve a megyei és uradalmi tisztviselőket, s e városnak egy pár száz kis iparosát, kik egyúttal a magyarság feltartói voltak. Az egyházi, vagy községi hivatalt betöltő egyének a falukon a nép nyelvén beszéltek még családi köreikben is, mely az orosznyelv volt, mely Munkácstól Galíciáig tartott. Ha itt-ott felekezeti iskola volt, abban az orosznyelven kivül másat nem lehetett hallani sem.