Állami gimnázium, Munkács, 1885

A munkácsi kir. államgymnasium tanári könyvtárának leltára. z iskolában az ifjúság nemcsak tanítást, de egyúttal nevelést is nyer. Nem könnyű feladat, sőt, mint Kant mondja: „ a nevejlés a legnagyobb és a legnehezebb probléma, mit ember elé tűzhetünk," mi egy iskola vezetőinek vállaira fektetve van. Szintén Kant bölcsész egy másik helyen igy szól: „A nevelésben pontosul össze az emberi természet tökéletességének a legnagyobb titka. Felállíthatjuk a tételt, mely szerint az emberi természet nevelés által mindig jobban és jobban fejlik, úgy, hogy végre azon alakhoz jút, melyet felvenni az embernek rendeltetése. A jó nevelés egyenesen az, amiből a világon minden jó létrejön". Azon feladat teljesítésére, melyet a nagy bölcsész egy iskola elé tűz, különösen a gymnasium van hivatva. Hogy e hivatását kellőleg betölthesse, nem elegendő, hogy csak tanerőkkel és tanuló ifjúsággal bírjon, hanem kell, hogy a szükséges felszerelés is meglegyen. Ilyen felszerelés gyanánt tekinthető miden intézetnél a tanári és az ifjúsági könyvtár, a terményrajzi —, földrajzi —, chemiai —, physikai —, torna és a rajzszertár. Gymnasium városunkban már régóta létezik, de e létezés jogos- és szabályszerűnek csak 1867-óta mondható, amennyiben akkor nyerte nyilvánossági jogát. E jog megszerzése után megvolt tehát az alap, melyen tovább lehetett épiteni a nevelés nagy csarnokát; de még mindig hiányoztak azon eszközök, melyeknek segélyével az építkezés sikeresen lett volna tovább folytatható. Hiányoztak a fentemiitettem szertárak, hiányzott egy jó tanári könyvtár. Épen azért hálával kell megemlékeznünk a boldog emlékű kövesligeti Hornau förencz ügyvédről, ki végrendeletében intézetünkről sem felejtkezvén meg nagyobbszerü könyv- és ásványgyüjteményének ideajándékozásával tanári könyvtárunk- és ásványtani szertárunk alapitójává lett. Bár ez nagyon is szép ajándék volt, de mi ez ahhoz képest, hogy egy intézet bajain és hiányain segíthessen ? Utóvégre is csak egy embernek több oldalú képzettségéről tesz tanúságot, de korántsem elegendő ahhoz, hogy egy intézetnek több kívánnivalója ne legyen. Ugyvan, ez csak egy alap volt, melyen a többi kívánnivaló teljesítése képezi az épületet. Ez építkezés azaz az intézet további felszerelése hosszú öt esztendeig váratott magára; de végre 1873ban ez is bekövetkezett, amidőn a gymnasium államosítva lett. Ezidőtől fogva kezdtek szertáraink és tanári könyvtárunk gyarapodni, s ma rövid 13 esztendő múlva mind minőség — mind berendezés tekinteté-