Állami gimnázium, Munkács, 1880

becsültnek eat. — Szülök és nevelök a gyermekek mellett Isten helyét foglalják el, az istenihez igen közel álló és ahoz igen hasonló tekintélylyel. íme győződjünk meg: „Egy alig értő, öntudatlan lény születik a családban és ebből ember lehet, ki gondolatának szárnyain áttör a felhőkön, szíve érzésével átöleli az emberiséget, jóságával elhalmoz ezereket; vagy ördög, ki önmagával meghasonolva, — köny- és vérben leli kedvét s elmerülve a bűnök fertelmeaeégeiben, csak azon töri fejét, hogy másokat is magával sodorjon oda". Nemde azt mondjuk, hogy mindkét esetben a környezet volt a gyermekre oly befolyással, hogy mig az egyikből az emberi nem gyönyöre, a másikból a kárhozat utálata kerekedett felül. Tehát a nagy tekintélylyel nagy felelősség is van egybekapcsolva 1 Különösen fogékony a gyermek a példák iránt. Igaz, hogy a jó is megmarad emlékében, de a rosz magával ragadja. Őrizkedjünk tehát ltjaink figyelmét az erkölcstelenre vagy disztelenre irányozni. A régi spártaiak, hogy ifjaikkal a részegséget megutáltassák, rabszolgáikat itatták le. Kivetkőztették az embert emberi méltóságából azon czélból, hogy az erényekben annál magasabban tündököljenek és túlzásba esvén, ember-társaiknak emberi létét vonták kétségbe. IIa a rosz példát a szülők vagy az elöljárók szolgáltatják» a veszély annál nagyobb, mert az ítélni nem tudás sokszor a roszat is helyes nek ismeri el, kivált ha az az érzékeknek kedvező. A vallás-erkölcsi dolgokban elűljáró szülőknek nincsenek istentelen gyermekeik, hacsak a végzetes véletlen nem teszi őket azzá. Igaz, hogy a magával számot vetni tudó embert a véletlen nem keríti hatalma alá; még mielőtt megtörtént volna, az ellensúlyozó erők mozgásba hozattak, azonban ezeknek száma oly csekély, hogy bátran hivatkozhatunk a véletlenre, mint valóban létező tényezőre. Yagy talán nem véletlen az, ha a gyermek, ki a szülői háznál nem tanult roszat, nem látott erkölcstelenséget, a hit, a vallásosság sugarától áthatva a legszebbé-reményeknek magvát hordja magában. A szülők magasabb nevelésben. kívánják részesíteni, erényeiknek, vagyonuknak méltó örökösévé képezni: Elviszik a szülői hajlékból a tanoda székhelyére, idegenek közé. Hívatlanoktól tüdakolóznak a helyről, a család körülményeiről, hová gyermekeiket elhelyezni kívánják, hol azok másik otthont, az erényes szülők helyett tiszteletreméltó helyetteseket találjanak; többször ezt is fölöslegesnek találják. A legjobb megnyugvással vesznek búcsút szülötteiktől. •—• Telik az idő, múlnak a hónapok. Kosznak még csak hírét sem hallják. A szállásadók figyelme kiterjed arra is; az illetékes helyeken tudakozódni tehát fölösleges. Es mi történik az első, mi több év elteltével? A nagyreményekkel biztató csemetéből lesz egy vásott, sokszor alattomos, a tanulmányok iránt fogékonytalan ifjú; jó ha testi ereje, egészsége nincs aláásva! Nem véletlen ez ? Ha jó helyre kerül, nem váltja-e be a hozzá kötött reményeket? Nem az a jó hely, a hol jót és eleget adiak enni, de ahol a lélek nem éhezik! A nevelés kelléke és előnye a mai fiatalság jobbjainak az előzékenység. Ne gondolja valaki, hogy ezzel születik az ember. Az udvariasság erős előtanulmányokat föltételez. Ismerek fiatalokat, kik a középtanodai tanulmányokon már túl tették magokat. Jól táplált testöknek mozdulata azonban oly esetlen! Ha megszólal talán még az imádság is káromkodásnak hangzik a szájában ; pedig az istenadta nem rosz lelkű, de mert fiatal korában nem volt a ki figyelmeztesse, durva maradt kifejezéseiben, kemény a szólamokban,