Állami gimnázium, Munkács, 1880

Napló a szív, hová anélkül hogy tudnók, életünk minden órája leírja megjegyzéseit. Nem éreztünk nem tapasztaltunk semmit, minek nyomait ha öntudatlanul is nem viselnők kedélyünkben. Változtak-e tehát a körülmények ? — vagy talán az emberi indulatok vesztettek szelíd jellegükből, hogy a neveléi tudományának annyian szegődtünk apostolaiul, kik mindnyájan egy tant hirdetünk, egy cél felé igyekszünk terelni az áramlatot, hogy t. i. minden mai nevelésű ember egy kikötőben összpontosítva egy tényezőtől várja fakadó szelíd indulatainak fejlődését vagy szenvedélyeinek niegzabolá-át ? Sem az egyik néni változott, sem n másik. Minden megmaradott a maga régi eredetiségében, régi egyszerűségében; de hogy még is megértsük az okokat, melyek a nevelés tudományának minél magasabb tokára leendő fejlesztését kívánják, kell hogy számot vessünk egy uj áramlattal,'t. i. a tanulási kedvnek minél nagyobb körben való kiterjedésével. Az átalános tankötelezettséggel egy nagy tömeg lett a 'tudományos miveltséget föltételező pályáknak biztosítva. Ezen, a még csak később fölhasználható anyagnak alakítása, csiszolása, finomitása teendője a mai átalános mozgalomnak. Oly contingens ez, mely nem látta az elődöktől azt, mit tőle kívánnak, nem hivatkozliatik a szülői háznál látott dolgokra, nem lapozhat gyöngéd atyai tanácsokkal telehintett emlékezetének könyvében. Idegenként áll a világban, tehát a tanodákban megindított helyes irányú nevelésben oly fegyvert kell kezébe szolgáltatni, mely képesítse őt egyrészt a helyes út megtalálására, másrészt, hogy minden hin külső csábokat már eleve fölismervén, a már föltalált helyes utn l le ne tántorodjék. Szükséges tehát, hogy a neveléstudomány, mely eddig csak egyesek kiváltságául tekintetett, átalánosittassék. A tudomány maga már többé nem uj, évezre 'ekkel előbb voltak hódolói, de a görög nemzet egyes népeit kivéve, csak a kiváltságostik tulajdonául tekintetett. Méltán lehet büszke tehát a mai nemzedék, melynek sikerült a tudományos nevelés áldásainak részesévé tenni az összes cultur-népeket. Minden tudományág nyer fejlődésében, ha minél nagyobb számmal állanak szolgálatába, ha mindannyian közremunkálnak tökéletesítésében, ha minél több eszközt használnak föl annak több oldalról történő megvilágosítására. így «igyunk a neveléstudományokkal. Tagadhatlan, hogy az ujabb időben e tudományág más tudományágakat messze túlhaladott és hogy mindazonáltal nincs a tökéletesedés legnagyobb fokán, csupán annak tulajdonitható, hogy ezelőtt még rövid idővel róla, mint tudományról niitsem tudtak, és hogy csak most éli még gyermekéveit. Előre látható, hogy ily átalános érdeklődés mellett erős és lombos fává fog majd fölsarjadni, melynek nem csupán árnyéka, de gyümölcse is keresett lesz a későbbi nemzedék előtt. Nem szándékom ezúttal a neveléstudomány fontosságáról értekezni. Kimért terünk ezt meg sem engedné; hisz már kötetek fekszenek előttünk, melyek mind ezt méltányolják és még mindig nincs minden elmondva, még mindig csak a kezdetén állunk. Hogy mindazonáltal jelen értekezés tárgyává a helyes irányú nevelés lett felvéve, annak oka csupán abban rejlik, mivel ugy ifjuságunk mint annak növekedését éber szemekkel kisérő szülék, gyámok és más érdeklődők részére nem utasítás, — de megszivlelésképen kell némieket elmondanunk, hogy mindkét részről egy célra törekedvén, annál biztosabban jussunk el a kívánt eredményekhez. ;