Állami gimnázium, Munkács, 1879

I. A pliysika tanításának elhagyásáról a gymnasiumok alsó osztályaiban. (Alkalmi értekezés.) A Eltenként gyönyörködni a milliárdnyi csillagok feltűnésében, élvezni a meglepőleg szép holdvilágos éjjeleket, hallgatózni a sebesen rohanó hegyi patak csörgedezésével versenyt búgó gerlicze párra, szemünket legeltetni a beálló tavasz kikeletén, a tikkasztó forróság elől árnyékos búvhelyre menekedni, mohó étvágygyal Ízlelni az ősz sárguló érett gyümölcseit és örömrepesve Yenni részt a fehér lepellel boritott tél mulatságaiban — egy ifjú nyelvén szólva — nem éppen a megvetendő időtöltések közzé tartozik. Igen, a zsenge korú, inkább csak a látszatot és az ideiglenesen tartó állapotokat kedvelő sőt néha hajhászó ifjúnak ez tetszhetik s valóban tetszik is. De nem ugy a mély belátásu s gondolkodó fejlettebb ember. Mindez meglepi ugyan őt is, de mig amaz inkább csak arra néz, min örülhet jobban olvadó szive s hogyan lehetne idejét minden gond nélkül minél zajosabban eltöltenie; azalatt ez mindenben és mindenütt a természet nagyszerüeégét bámulja, elragadtatik annak egymást követő változatai által, s néha annyira megy, hogy szinte extasisba esik. Itt egv hölgy minden villámlásnál összerezzen, amott egy kis gymnasista egész passióval nézi, mint basitja végig a villáin a közelálló távirdaoszlopot. Ép vihar, dörgés és villámlás uralkodik, az egyik sir, a másik nevet; az egyik reszket, a másik meg gyönyörködik benne. Csak egy egyszerű jelenet az életből, de annál elragadóbb kép a természetből. Kilci látja fellépésedet, minden érzi üdvösen ható működésedet, bámulja nagyszerűségedet, s általuk u^mtegj földhöz eze-