Állami gimnázium, Munkács, 1879

9 den tárgyban kell ezek valamelyikének előfordulnia, a tanár azon jó hiszemben leszen, hogy a tanuló ezeken már régen átesett, mindegyik fog beszélni róla valamit, de egyik sem mondja meg azt, mi a propedeutika: ugy ott is minden tanár kénytelen lesz tanonczával physikai ismereteket közölni, melyek mig egyrészt nem nagy hatással lehetnek — hiányozván bennük a rendszer és kísérlet — másrészt az illető tantárgynak néha káros hátrányára is lehetnek. A szándék, a czél magából a tervből tűnik ki, mi nem lehet más, mint a tanulót annyira bevezetni a physikába, hogy képes legyen az egyetemen tovább haladni, nem tekintvén azt, hogy az egyetemre nem mindnyájan mennek, de nem is mehetnek részint a kedv hiánya folytán, részint pedig az anyagi viszonyok mostohasága következtében. E ezélját ugyan eléri, de a nevelés meglehetős nagy kárával mert mig minden gymnasium 5 — G tanulót készit elő az egyetemre, az alatt a többi tanulót olyasmitől fosztja meg, minek az életben is nagy hasznát venné, t. i. a physikai ismeretektől. Mindenben neologusoknak szeretjük mutatni magunkat, de e tekintetben, ugy látszik nagyon is ósdiaknak igyekeztünk maradni. Példákkal tudom illustrálni, hogy a legtöbb vidéki gymnasium átlagos számítással véve a dolgot, alig nevel fel 6 — 7 tanulónál többet és pedig különböző okoknál fogva, nevezetesen: az egyik nagy rész 3 — 4 osztályt végezvén iparosnak megy, a másik nagy rész szintén 3 — 4 osztály befejezte után különféle — bár alsóbb rendű — de mégiő hivatalnoknak csap föl, — de egy igen nagy réez a Vl-ik osztályból a papi pályára lép, az pedig nyilt titok, hogy a legtöbb püspöki lyceumban, vagyis annak 7-ik és 8-ik osztályában a physikát nem tanitják, hanem helyette inkább egyházi dolgokat. E három esatben tehát, mondhatjuk, hogy a tanulók contingense elhagyja az iskolát anélkül, hogy a physikáról hallott volna valamit. De vegyük például azt föl, hogy a legtöbb vidéki közép tanodának első osztályában 60—70 gyermek találtatik, mig a hetedik és nyolczadik osztályban a 15—20 között ingadozik. Itt világosan beszélnek a számok. Midőn más tantárgyakban százakra megy föl azok száma, kik a taníttatásban részt vesznek, az alatt a physikában 16 — 20 tanuló nyer oktatást-Hol itt az arány? Mire valók akkor az ezerekre menó drága physikai muzeumok, tán hogy drága pénzen őrizzük bennük a port ? Kimutattuk, hogy a pbysika hatalmas rugója a nevelésnek, kérdés, mi lehet mellőztetésének oka, a materialismustóli fé-