Állami gimnázium, Munkács, 1878

5 kijelölné számokra az irányt, melyen boldogulásukat keresniök kell ós befolyásánál fogva az ily eltévelyedetteket a hajlamuk és képességüknek megfelelő pályára igyekeznék terelni, — nem tölti be rendeltetését. Mily sok, későbben talán hasznos polgára vész el igy a társadalomnak, kik megfelelő útbaigazítás mellett munkás életűkben nyernének támaszt jövendőjükre, inig igy tudákosságukra támaszkodva elbizakodottan szembeszállnak a társadalommal és ahelyett, hogy azzal és abban keresnének támaszt, annak megdöntésére szövetkeznek. Az internationale, mint látjuk veszedelmes módon tudja fölhasználni a tudákosokat, kiknek száma évről évre megdöbbentően növekszik. Ám tekintsen e sorok olvasója maga körül, könnyen befogja látni, hogy ugy bíróságok, mint a családok és egyeseknek tolakodásuk által ez urak okoznak legtöbb kellemetlenséget, mert hiába! szerzett tanulmányaikat érvényesíteniük kell. — Es ez mind történik nem egyébért, mint, hogy a tanintézet népes és igy virágzónak tüntethessék föl. Ez tehát még legkisebb bizonyítéka a nevelőképességnek; mert nem mindig az a legnépesebb tanintézet, a mely a tanulmányokat a legnagyobb sikerrel oltja be az azt szomjazok lelkébe, de igen sokszor épen az ellenkező, a mely t. i inkább bőkezű a további előmenetelre képesítő bizonyítványoknak, mintsem a lélekölő tudományoknak osztogatásában. Beszélvén a tanintézetek népességéről, nem találom időszerűtlennek megjegyezni, miszerint a tizenegy év alatt összesen 1180 tanuló kereselt ós részben nyert is intézetünk körében oktatást, kiket együttvéve 14 rendes és 8 rendkívüli tanár vezetett. Mindezekután nem lesz érdektelen fölvetni a kérdést: hogy minő jövője van tehát az intézetnek, m i vár reá, vájjon fenn fogja-e bírni magát tartani azon áramlatban, mely megindult és mely sok középtanodáuak szervezetét van hivatva megtámadni, hogy azt a helyi szükségletek szerint átidomítsa? Melyekre vonatkozólag a tiszt, közönség tájékozásául fölemlíthetjük: miszerint ez intézetnek jövője egyátalán nem képezi kérdés tárgyát. Az elmondottakban többször nyíltan, sokszor a sorok között volt szerencsém rámutatni azon elvekre, melyek bennünket erősekké tesznek ós melyek, midőn a múltban, mintegy labyrinthból kivezettek, biztos fonalul szolgálnak a jövőben is, hogy a helyes irányt követhessük. De mások a viszonyok is ma, mint a minők akár egy évtized vagy csak egy év előtt is fönállottak. A középiskolák reformja küszöbön. A „tanterv" teljesen az ujabb viszonyokhoz alkalmazva és a magasabb követelményeknek megfelelően szervezve, megjelent. A „szolgálati szabályzat" körvonalozza a teendőket. Tanárok ós tanulók tehát ezentuli teendőik felől bizonytalanságban nem lehetnek, összevágó működésöket kell, hogy siker koronázza. Az intézet jövő-