Állami gimnázium, Munkács, 1877

I. Gondolatok a nevelés köréböl. Minden élő lénynek szüksége van több-kevesebb mértékben ápolásra, bogy valódi céljának kellőleg megfelelhessen. A tapasztalat bebizonyította, bogy a növények gondos ápolás mellett sokszorta szebben fejlődnek, nemesebb és bővebb gyümölcscsel jutalmazzák a reájok tett fáradtságot. Az állatvilágnak legnagyobb része ösztönből fejlődő gonddal ápolja kicsinyeit, az emberek körébe jutottak pedig valóságos műgonddal ápoltatnak. A mindenkitől nyilván látható és tapasztalható tanulságok mellett fölösleges mondanunk is, hogy a legtökéletlenebb lények legkevesebb gondozást is igényelnek, s megfordítva a tökély legmagasb fokán állók legtöbb ápolást kívánnak. Az ember, kit már az ó-kor költői a teremtés koronájának neveztek, legtehetetlenebbül lép a világba, már a testi nevelése is legtöbb gondot kiván, s fejlődése hosszú időn keresztül történik. Mennyi apró, de nélkülözhetlen gondoskodást, mennyi óvó intézkedést kiván az új világpolgár mindjárt a létezés első percétől fogva!? . . csak az anyák képesek rá megfelelni, melyekkel pedig még mindig a tengődő állati életnek van elég téve. — Ezen — úgyszólván — nagyobbrészt ösztönszerű gondoskodás még csak egyik kisebb oldala a nevelésnek, melyet a világra magával készen hozott szervek fejlesztésére és erősbítésére fordítanak. A valódi nevelés a szellemi élet fejlesztésével kezdődik meg. Ez az, mely az istenképét leheli az emberre, s a teremtés koronájává teszi. Szellemi és testi nevelés tehát nem zárhatják ki egymást, csak a testi nevelés előbb veszi kezdetét, de különben kell, hogy kiegészítői legyenek egymásnak. Valamint lelki élet e földön test nélkül nincs s nem képzelhető, űgy a testi élet szellemi mozgató erő nélkül csak az állatiság alacsony színvonalán marad. Az emberi test egy mozgó gép, melyet szükséges jó rendben tartani folyvást, kormányzója az ész, mely művelés nélkül, mint a tudatlan kormányos, veszedelemre vezet. — Tehát egyik, mint másik fejlesztésének elhanyagolása káros visszahatást szül az egész emberre, sőt az egész embercsaládra nézve is. Az emberi élet — ugyan is — a maga egészében két részre oszlik fel, testi, vagy a tudomány nyelvén szólva: tengődő állati 1*