Állami gimnázium, Munkács, 1874

7 stb. Mind ezen és többi példák csak mutatványai, mert ezekről régi irodalmunknak csak futólagos átnézése is elég tanúságot nyújt. Ik-es alkatú igéink eredete minden kétségen kivül történet előtti korába szolgál vissza a nemzetnek. Európai életében nem fejleszthető semmi esetre, mert akkor, mindjárt európai életének kezdetén, sem oly szélesen einem terjedhetett, sem oly szabatosan nem használtathatott még az irói nyelvben sem, mint azt legelső nyelvemlékeinktől kezdve mindenütt találjuk. A Halotti Beszédben az eszik igének történeti múltja háromszor jön elő: „és evék a tiltott gyümölcsből,'

1 „és e gyümölcsben halált evék" »mind ő fajának halált evék" ; a végzett jövő egyes szám második személye egyszer „ki napon emdul (ma: eendel)," a föltételes mád jelen ideje egyes harmadik személyben szinte egyszer „mondá neki miért nem enneyk (ennék)," ez utóbbiban még össze nem olvasztva az ik a többi elemekkel. A haragszik ige történeti múltja szintén előjön egyszer az egyes harmadik személyben: „haraguvék isten." Az iketlen igék történeti múltjára is van benne elég példa, még pedig mind a tárgyé, mind az alanyi ragozásból (határozott és határozatlan alak) pl. hallá, tiltá, mondá, teremte, feledé, veté; monda, engede, mente. Hogy mily tudatával birt e H. B. szerzője a nyelvnek, s mennyire öntudatosan használja annak elemeit, tisztán kiviláglik csak e történeti mult ige alakoknak egymás mellé állításából is, mely nélküle bizony nagyon homályosan állana ma előttünk. S hozzá véve még a fentebbi foltételes módú enneyk-et, egy nyilt betekintést engednek vetnünk az igék ragozásába. A tárgyi ragozást követők eredeti, még össze nem vont alakjaiban: hadlava, tilotoa, mondaa, terőmteve, feledeve, veteve ! alanyi ragozásu ik-etlen alkatúak : monda, engede, mente; ik-esek: evék, haraguvék és a feltételes módú enneyk. íme vallatnunk sem kell őket: mondaa (az eredetiben mundoa) határozott, monda határozatlan alak; mindkettőben mond a gyök, a az alig multság jele, és a az áthasonult harmad személyíí rag névmás a határozott tárgyra hatás mutatója; had a gyök, mely az l képző előtt átiiasonul, l a képző, a folytonos cselekvőség jelentményével, a aligmultság jele, v a közvetítő ajak szellet, a a harmadszemélyű rag névmás sat.; evék,-. e tulajdonképen eh a gyök, v ajak szellet, e az aligmultság jele, k a megcsonkult ik egyszersmind a barmadszemélyű névmás jelölésére; így eneyk; e a gyök, n a