Állami gimnázium, Munkács, 1874

I. Az ik-es igeragozás törvényes használata. Az ik-es igék ellen napjainkban többen igen nevezetes harcot indítottak meg. Riedl Szende lépett vele első a tudományos világ elé 1872-ben, akadémiai értekezésével. Azóta támogatták Magyarházi és Szarvas Gábor. S azt tartom, mindnyájan több tudománynyal, mint szerencsével; mert, mint Riedl mondja akad. ért. 1873. 3. köt. XI. sz. 28. lapon, „Ha ikes igék vannak a magyar nyelvben, se én nem pusztíthatom ki, se pedig senki más," pedig hogy az ikes igék nyelvünkben mindeddig megvoltak és megvannak, azt bizonyítja maga azon tény, hogy ellene sikra szálltak. Él a nép nyelvében is. Sot a felső Tisza és Bodrog mentén kelleténél eró'sb használatú. Hogy használatában számtalan hibát követnek el, ez nem létezése vagy helytelensége elleu, de a mellett bizonyít, hogy a forrástól igen messze állunk már s igy valódi ren-» deltetését is meghatározni e kiváló ragozásnak nehezen birjuk. Hogy lehetnek egyes vidékek, hol az ik-es ige alak talán nincs használatban, még az jíem bizonyít létezése ellen, még kevésbbé helytelensége mellett. Igen sok nyelvtani alak van, melyek közöl egyik vagy másik nem használtatik egyes vidékeken, de azért nem dobjuk el, sem a helytelenség bélyegét nem nyomjuk rá? A ,végett' névutót a népnyelvében majd mindég az ,ért' vagy ,miatt

1 okvetőkkel halljuk fölcseréltetni s azért senkinek sem támadt azon gondolata, hogy kihagyassék a nyelvből. E kérdésre: hová mégy? száz felelet közül nyolcvanszor bizonyosan igy fogjuk hallani a nép közt: bátyámnál, sógoromnál, s e miatt mégis senki sem fogja tagadhatni jogosultságát, mert ennek értelme, rendeltetése világos. De nem igy vagyunk az ik-kel, s általában az ik-es alakú ragozással. 1*