Állami gimnázium, Munkács, 1873

6 Mi sem irigyeljük akkor élteteket, Elhagyjuk örömest mennyekért Szigetet. Vidd meg császárodnak az én beszédemet; Meglátja Szulimán, Zrinyi is mit tehet'* A hősi tettek festésében, mint olyan, ki a hősi dolgokban maga is otthonos, való, élethű képét adja az eseményeknek. Személyei mind nyilt, igazságosak, bár különböző célra törekvők. Amaz, t. i. a török, isten boszuló ostora a keresztyénségen, mert örök viszály honol köztök; emez, a magyar, megengesztelni igyekszik istent a nemzetnek tőle való elhajlásáért, mely az újitott hitre térés által esett. S e két eszme a legkövetkezetesebben húzódik végig az egész költeményen. Ez indította fel Szolimánt, ez birta oly kemény elhatározásra Szigetvár hős kapitányát, melyet semmi földi érdek meg nem ingathatott. Midőn valamely nagyobb eseményt ir le a költő, mintegy pihenőként, egy-egy episodot sző müvébe, mely által még a legkisebb részt is az egésznek érdekes kiegészítőjévé teszi. Ellenben elhagyja mindazt, mi a műnek összefüggését, kerekdedségét gátolná, mi által egyszersmind az olvasó figyelmét folytonos feszültségben tartván, hova — tovább fokozza az érdekeltséget. Gyöngyösinél általában hiányzik a magasabb költői ihlettség. Müvei szerkezeti tekintetben sem oly egyöntetűek, gondolatai szakadozottak, s az egyes episodok annyira nem kiegészitő részei az egésznek, hogy bátran egy-egy külön egészszé lehetne alakítani. Személyei inkább alattomos, mellék utakon járók, szóval nagyon közönséges, mindennapi emberek, kiknek festésében is gyönge. Hősei Zrínyiéi mellett eltörpülnek. De a kíilalkotásban, csínban korának valódi mestere, s e tekintetben messze túl marad Zrinyi mögötte. Nyelvezete folyó és eleven, rím tekintetében ritkán szorul meg, s a rhytmusos verselésnek nyelvünkben ő a valódi megkezdője. Az eseményeket természetes egymásutániságban tárgyalja, s azért bátran versbe szedett történetuek, mint hoskölteménynek nevezhetjük. Ellenben Zrinyi a szavakban nem válogatás, nem keresi az újszerűséget, de a nyelvtani szabályokra jobban ügyel, az ikes és iketlen ragozási alakot különösen figyelemmel kiséré, s tudományban gazdagabb, lelkesebb Gyöngyösinél. Gyöngyösi szabadon és bőven áradozik, tetszik neki a művészies simaság, azért verseinek a művészi alak adja meg zamatját. Zrinyi darabos. Gondolatait úgy fejezi ki, a mint épen gondolva volt, csakhogy értessék. Érzi ugyan ő is a rhytmicus verselés