Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-12-10 / 50. szám
Melléklet a„ Munkács“ 50-ik számához. apostolai és mondja ki ezeknek a sic volo sic ju- beot — hirdessék mindenfelé az egyetértés igéjét s jaj legyen annak a ki attól vissza riad — s lesz cultur egyesület, s emléke maradandó leend. Látja föméltőságod, mi szerény katonák, mi mindennek ki vagyunk téve, még is meg van közöttünk az entanti cordiae, megértjük egymást, anélkül, hogy azt nékünk parancsolnák — mért? — mert szivünk egyért dobog — eszménk egyért lelkesül s ez koronás fejedelmünk, — ki ezt úgy akarja — s mi ezt megértjük, azért a királyért dobog szivünk, ki mind a mellett, hogy a trónon született, nemcsak királya, de első polgára is polgárainak s első bajtársa tud lenni katonáinak. — Kövessük példáját! Vezessen — mi követni fogjuk. Midőn mondókámat bevégzem — fölemlíteni vagyok bátor — hogy felhoztam uz ur istent, felhoztam apostoli királyunkat, azon reményben, hogy gróf Schönborn példájukat követni restelni nem fogja. Ezen hatalmak után gróf Schönborn sem fog vissza,maradni. És most hölgyeim, uraim, az egyetértésért emelem fel poharamat, s midőn aztat tenném, azon óhajomnak adok kifejezést, hogy a teremtő gróf Schönborn E. föméltóságás mint *tz egyetértés jövendőbeli Apostolát sokáig éltesse. Fedák m. főorvos Beregmegye közönségét éltette, mely a kőzm. koszorújába ma egy bokrétát fűzött. Kívánja, hogy Beregmegye legyen e haza koszorújában egy hervadhatlan rózsa. Többiről a jövő számban. Fáklyás zene. Hat óra «lőtt fényes fáklyás menet vonult be uz ősi liákóczy kastélyba a Rákóezy induló mellett, milyen a Schönbornok birtoklása óta talán még nem történt jelenlétükben s tiszteletűkre. Literáty Ödön intézett a grófhoz rövid beszédet. „Melegen érző szivünk — úgymond — láugra gyújtotta a fáklyákat, stb. stb. s eljöttünk, hogy tiszteletünket fejezzük ki mtságod előtt, melyre a gróf válaszolá: köszönöm e nem várt megtiszteltetést, nem fogom e napot elfelejteni, emlékezetes marad előttem. Az éljenzések elhangzása után a menet a főispánhoz ment, hol Fazekas Béla ügyvéd tartott beszédet, ezekről jövő számunkban. A hangverseny és a bál. A nagy nap méltóan lett a hangversenynyel befejezve. — Alűvésziesebben összeállított, művészi hangverseny nem volt még Munkácson, — melynek sikerét csak az tudhatja kellőleg, ki részt vett benne, s ki a csekély díjért — oly nagy műélvezetben részesülhetett. A „Csillag“ díszes terme a legszebb közön- séggei volt telve, s emelte a hangverseny értékét gróf Schöuborn Ervin, báró Peróuyi Zsigmond főispán, Jászay Antal és Jenő, Literáthy Ödön orsz. gyűlési képviselő, Guthy Ferencz, Jobszty alispán, Komlósy János, Ilosvay Lőrincz stb. stb. jelenléte, míg a hölgyek közt báró Perényi Zsig- mondné, Borzsayné. Jászainé. Nuszerné, Hunya- dyué. Melezerné, Merényiué, llosvayné stb. és sok szép leány, rózsás ajkkal, mosolygó arczczal. A műsor egyes előadásairól részletesen jövő számunkban. Most általán csak annyit mondunk, hogy az előadók darabjaikat úgy adták elő, melynél jobban nem lehetett. A hangverseny jövedelme 400 írt körül lesz. Az utána következő táncmulatság szépség, jókedv és kedélyességben semmi kívánni valót nem hagyott kútra, mindenki elégedetten tekintett vissza a lefolyt eseményekre s nyugodtan távozott csendes otthonjába. A választás után. Munkács húrom választó kerülőiében a városi képviselők választása e hó 3-án ej tetet t meg. Szokatlan élénkség uralkodott; a kortesek lótás-futá>a, no meg az itatás és némely kerületben még a pénzzel való Aesztegetés is, az erőszakoskodás — mind a 3 kerületben történt — nagy mozgalmat idéztek elő, sok keterü kiábrándulás, tört remények, sok egyéni hiúság leloha- dása maradtak eredményűi s intő jelül, hogy nem u gyorsaké a futás és bölcseké a pálma. Nem vizsgáljuk az eredményeket az eddig divatos sze npontok szerint, t, i. .a keresztények, vagy zsidók győztek-e, mert jól tudjuk, hogy az igazoló választmány eljárása után sem lesz halyén a faji kérdést felvetni, elég baj az, hogy nem az érdem* nem az arra valóság, érdektelenség, hanem az tétetik kérdésbe keresztény avagy zsidó lett-e a győztes ? Láttuk, hogy a különböző s már a tisztuji- tásnál érvényesülni akaró egyéni érdekek befolyásolták-e a választásokat is. Bérlők törekedtek bejutni s jutottak be, hogy majd a városi közvagyon — ezen egyptomi húsos fazék körül, boszorkány mesterségüket annál jobban ét ügye ebben gyakorolhassák, nó de e körülménytől a vá- éos érdekében ntnes mit félnünk, mert jól tudjuk, hogy az igazoló választraáuy rostáján sokun fognak keresztül esni* Egy vidéki lapban olvastuk legközelebb, hogy Sz ___város sorsa, mellyel a kérdéses cikk fo glalkozik hasonló a keleti kérdéshez, nagyon ráillik ez Munkácsra is, mert a mi városunk is egy kis darab a hátra maradt „keletből“ — hol ázsiai török állapotok uralkodnak. Nevekkel nem foglalkozunk, mert „nomina sunk odiosa,“ de el nem hallgahatjuk, hogy si- hederi erőszakoskodás, utféli szemtelen tolakodás miatt kiszoríttattak oly egyének, kik úgy munkásságok, mint a város ügyei körül szerzett érdemeik folytán méltó tagjai lehettek volna a kép- vi-elő testületnek. Ha magán emberek kapacitálnuk s kapaci- tálás közben kissé erőszakoskodnak — roszaljuk, de mikor valaki a mástól kapott butáimat kizsákmányolva erőszakoskodik, megvetéssel fordulunk el tőle, s feljegyezzük, hogy adandó alkalommal a vétó szavát annál jobban és nyomosabban emelhessük fel ellene. Hiába kerestük az egész választás alatt az érdek nélküli szabag véleményt, nem találtuk rnecr, mert nem a város közérdeke, nem a man- datumminal járó erkölcsi kötelességek mérlegelése. hanem az érdek volt a vezeő, ott. hol tál in ilyet tapasztaltunk is, — előállott az ellenkező nézetű tábor a fajgyülölség nemteleu vádjával. Láttunk a választásnál érdek képviselőket is, kik abban találtak örömet, ha a kákau csomót kereshettek: de az ilyen fogadatlau prókátoráig tapasztalás szerint nem fizeti ki magát s megtanulhatták, hogy még a nagy cimrnsl jár a bizalom együtt s jó lesz az érdemeket tovább gyűjteni s mostanhoz három évre hozni elő. Most már e tiz nap alatt gyártódnak a különböző apelláták — sőt egy bölcs férfit hallottunk nyilyt helyen dicsekedni már előre elérendő sikereivel, boldog bitében ne zavarjuk a zavarosban halászni szeretőket, majd megmondja az igazoló választmány, hogy kik az igazi „választottak“, addig pedig gondolkozzunk a bekövetkező tisztujitásról, s a kinek vizit szobája van, fűtés-e be s várja pályázókat meleg szeretettel. A daltársulat közgyűlése. A nov. 29-én tartott közgyűlésről helyszűke miatt múlt számunkban nem mondhattunk el semmit. A terjedelmes elnöki beszámoló bestéd sokat kiszorított, melyet uem akartunk megszakítva adni. Ennek feíolva ása után a pénztár állapota felől tétetett jelentés, mely a vizsgálók által rendben találtatván, a pénztárosnak a felmentés megadatott. Ezek után Nagy Gyula kir. közjegyző ismételten megköszönvén a társulat bizalmát, felhívta ez ideiglenes elnök és jegyző választásra, amarra Zahoray János gymn. tanár, erre Bau- drexler István áll. el. tanitó vá,úsztatott meg, melyek után Nagy Gyula eltávozott az egyesületből. Az ideiglenes elnök a tisztikar megalakítására. esetleg egy szavazatszedő bizottság kijelölésére hiván fel a gyűlést, elnöknek közfelkiáltással ismét Nagy Gyula választatott meg s egy küldöttség ment utána, visszatérvén, jelentette, hogy az elnök megígérte rövid időn megjelenését. A választás folytattatván. Az alelnök választás szavazattal történvén, 22 szavazat közül Zahoray János kapott 14, Popovich Ágoston 6, Vészeli G. 2: pénztárodnak egyhangúlag Sziiicsák Mihály, titkárnak Baudrexler István választatott meg. Eközben megjelent Nagy Gyula kir. köz- jegyző s nyilvánítja, hogy az egyesület ragaszko- dá át erkölcsi kényszernek veszi, s még egy évre elfoglalja az elnöki tisztséget. A választás tovább folyván a működő tagok közül 8, a pártoló tagok közül 4 választmányi tag választatott meg. Tulcsik Ferencz kotta felügyelőnek, Orosz József pedig ének vezetőnek (karmester) i inét felkérettek, utóbbinak az elnök indítványára terhes fáradozásaiért 100 írt tiszte- letdij szavaztatott meg. A választások után azon kérdést vette fel az elnök, szándékozik-e az egyesület a pécsi országos dalversenyen részt venni, vagy elakarja-e ejteni a kérdést? A vélemények egyhangúlag a részvétel mellett nyiiatksztak, s igy ez határozatba is ment. (óhajtjuk, hogy sikert arassanak !) Az úti költség előállítása felett folyván a tanácskozás a Farkas Kálmán könyvkereskedő mint pártoló tag részéről 5 frt, a Munkács szerkesztősége és kiadója ré zéről 15 frt ajánltatott fel a tagok részére. Végül nehány tag részéről azon óhaj fejeztetett ki, hogy tiszteletbeli tagokká választassanak oly egyének, kik az egyesület iránt többszörös jóakaratukat nyilváuiták; elfogadtatott és ilyenekül megválasztanak: Ábrányi Kornél, Bartay Ede, Demjanovics Endre, Literáty Ödön, Hubert La- josné, Huber Károly, Rieger György, Schmied Ferencz. Ezekkel a gyűlés véget ért s a daltál— sulat szétoszlott. Egy kis komédia. Megtörtént biz az, tüzbe jött a háziúr, lángot kapott a szive, de nem a szerelemtől, hanem- a közvacsora elleni gyűlölettől; lángot kapott kezébe, már t. i. az égő lámpát, s azt földhöz teremtvén, lett lótás-futás. Tűz belül, tűz kivül s már-már az ablakon kívül is Volt. A szabadelvű apa jól megsimdgatla az anyát, hogy mer készülni közvacsorára keinéuyen megcirógatta a leányt minek vágyakozik olyan helyre, hol még táncra is kerekedhetnek Gyöngy éj zakája volt mindenkinek a családban, drága kövek hullottak szemekből, mig a szum-zédház emberei a közva csorán mulattak. ettek-ittak, és táncoltak is egy kicsit a szegények részire. Ez ám a fordított világ. Amaz ^szabadelvű, ez orthodox, amaz a társadalmi szokásokat ma is a beduinok felfogása szerint méri, ez meghajlik előtte s a jótékonyságot gyakorolja. Egyik elragadtatással beszél róla még egy hét múlva is, másik rubbiutokat hullat szeméből még hallatára is. Nagy dolgok voltak ezek, felzavarták a családok békéjét. A nők vágytak a társaságos estélyre, a szent férfiak iszonyodtak tőle. borzudály fogta el «őket még gondotatára is, a ha m iskép nem boldogultak, összetépték nejeik s leányaik ruháit. Volt a ki bicskával vágta a drága ruhát laskára ! Lám, milyen zavart csinált Munkácson a zsidó nőegylet közvacsorája. Hát még a rabinus, hogy dühöngött, midőn megtudta, s hogy ingerelte a választott nép szentjeit a gyűlöletre, az insultálásra.Tanulság belőle, a zsidó nőegylet ne rendezzen Munkácson k ö z v a c s o- ráf, még akkor se. ha a szegények javát célozza. Ritkaságok. „Fényt, több fényt.“ A közelebbi estéken harapni lehetett a setétséget 8 egyetlen lámpa sem égett a város utcáin. Szidja egy belém ütő- dÖtt atyafi az elöljáróságot s a bérlőt az ily hallatlan mulasztásért. Jaj ! szólék hozzá, ne szidja azon ártatlanokat, hisz nem ők okai e nagy sötétségnek, hauein azon sűrű fekete köd és felhő, melyen a fenlevő szelíd hold fénye át nem hatolhat. Ha ez igy van, akkor pardon! s ő balra én jobbra tapogatózva tovább haladtunk. Tisztulunk. Valahára megértük, hogy némely helyen az utca sarát összekaparták. Ha azt megérnok, hogy az összekapart sarat el is hordanák, akkor elveszne reánk nézve azon kedves alkalmi dal: „Ez az utca végig sáros.“ — De igy még ezt is hozzámondhatjuk : „Nem engedik azt az egek“ (a városházán.) „Röndnek muszáj lennyi.“ Hát már az inasok is ordítanak esténként, midőn a tudomány csarnokából haza felé rohannak ? Hiába rángatják az utjokba eső csengetyűket, hiába verik, döngetik a kapukat, ablakokat, nincs a ki meghallja ? Ajánlom a különben éber rendőrségnek, hogy mihamarább vegye elejét e kihágásoknak, mert ha ez még soká igy tart. megunják u szegény inas gyerekek e terhes foglalkozást s nem lesz kit rendre utasítani. Pedig hát „röndnek muszáj lennyi!“ Örüljetek tehenek! Ez volt egy hirdetés cime, midőn a fejő gépet feltalálták. — Most mi is elmondhatjuk, hogy örüljetek tehenek, mert a városi magistratusban oly pátronust kaptatok, kik u ég a szellőtől is megkímélik jámbor fajotokat. Már október hóban betiltatott, a szegény tehénkék csordába hajtása, nehogy valamelyik náthát vagy migraiut kapjon. Ez aztán az igazi atyai gondoskodás! — Kitett a Chevra kadischán, Felakarta magát vétetni a tár aságba Farkas Kálmán és Friedman E., de 500 — 500 frtot követeltek tőlük és egy aláírási nyilatkozatot, hogy szombat napon többet nem nyijtják ki a boltot. Felelős szerkesztő: Csotnár István. Főmunkatái's és kiadó: Kozma László.
