Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-11-19 / 47. szám

A beregmegyei községi és körjegyzők egyle­tének felterjesztése a megyei bizottsághoz az árvák épületeinek tűz elleni biztosítása tárgyában. Tekintetes megyei bizottság! — A kisko­rúak tulajdonát tevő épületek tűzkár elleni biz­tosítását az 1877. évi 20. tcz. 110. §-a rendeli. A biztosítás a gyám kötelessége, mely alól csak egyes, kivételes esetekben mentheti fel a gyámot a gyámhatóság, annak indokolt és elöleges ké­relmére. — A biztosítás elmulasztása esetén a gyámot vagyoni felelőség is terheli az 1877. 20. tcz. 73. és 114. §§-sai alapján. E törvénnyel minden meg van téve, elmé­letileg, arra nézve, hogy az árvák épületei az elpusztulástól meg legyenek óva, de gyakorlatilag legalább megyénkben, a törvény eme nemes irá­nyú intézkedése végrehajtatlanul marad. Mi körjegyzők, kik hivatásunknál fogva közvetlen szemlélői vagyunk a nép életének — mindennap látjuk, hogy úgy a magán, -- mint a községi közgyámok mennyire nem hajtják végre a kiskorúak épületeinek tűz elleni biztosítás érde­kében alkotott szabványokat, a nélkül, hogy e mulasztásért a gyámhatóság felelőségre vonhatná őket; — mert igaz ugyan, hogy a gyámi szám­adásokhoz a biztosítási dijnyugtákat a gyám kö­teles csatolni s ezt a számvevőség figyelemmel is kiséri, s ha nem csatoltattak és a gyámügyi ira­tokból az tűnik ki, hogy a kiskorúak épületekkel birnak, utasitja a gyámot a tűzbiztosítás megtéte­lére, de miután: 1. A gyámok egyrésze a kiskorúakat vagyo­nuk jövedelmeért túrt ja s igy számadást adni nem köteles, a tűzkárositási nyugta sem étkezhe­tik be a számadásokkal; 2. A gyámapák és gyámanyák szintén nem számadás-kötelesek ; 3. A községi közgyámok nem képesek, vagy épen nem akarják teljesíteni kötelességüket, holott az kötelességük volna a gyámok tapasztalt mu­lasztásairól az árvaszéknek jelentést tenni, — te­hát a gyámhatóság, e tekintetben, a kellő ellen­őrzést a legjobb akarat mellett sem gyakorolhatja. De, ha a magán- és közgyámok a legponto­sabban teljesítenék e tekintetben tisztökkel járó kötelességeiket, — elhárithatlan akadály jó szán­dékuk keresztülvitelében ama körülmény, hogy leginkább megyénk felvidékén levő, szalmával fedett épületeket egyik biztositó társaság sem hajlandó tűzbiztosítás alá felvenni. — Itt tehát hasztalan minden erélyes kisérlet, a törvény ren­delkezésének puszta végrehajtásával a kiskorúak javai megóva nem lesznek. A kiskarúak épületeinek tűz elleni btztosi- tására alázatos véleményünk és javaslatunk kö­vetkező : Egy hazai, solid biztositó-társasággal lépne a tek. törvényhatóság szerződésre, mely szerint egy részről a megyében létező, összes árvák épü­letei azon intézetnél biztosíttassanak, másrészről az intézet kötelezhetné magát, hogy a kiskorúak épületeit, a rendes díjszabás szerint biztosításra felveszi, habár szalmás fedéllel vannak is azok ellátva, s köteles lenne még a biztositó intézet, a befizetendő biztosítási dijakból bizonyos száza­lékot a megyei tartalékalapra fizetni. Ily módon a biztositó társulat számon tart­ván a biztosítandó épületeket, ha valamelyik gyám elmulasztaná a biztosítást megujitani, figyelmez­tetné reá a hatóságot s nem lenne biztosithatla- nul egyetlen árva vagyona sem. Az intézet sem tehetne kifogást a felvidéki szalmás épületek biztosításának elfogadása ellen. A százalék leengedésből a gyámpénztár tar­talékalapja évenként nagyon jelentékeny összeg­gel gyarapodnék. Tekintetes megyei bizottság! A fentebb vá­zolt körülményeknél fogva mi csak ez egyetlen módot látjuk, melylyel a jelenlegi abnormis hely­zeten gyökeresen javitani lehet. Ennélfogva tisz­telettel ajánljuk e javaslatot a tek. megyei bi­zottság becses figyelmébe. Teljes tisztelettel vagyunk a beregmegyei községi és körjegyzők egyletének Munkácson, 1885. julius hó 13-án tartott közgyűléséből alázatos szolgái : Szabó József, m. k. Uszkay Bálint, m. k, egyleti alelnök. egyleti jegyző. Szilágyi István jubileuma M.-Szi- geten 1885. nov. 17, A város népe már kora reggel talpon volt, némelyek tán nem is aludtak. 10 órakor már me»- telt a reformátusok temploma, mindenki igyeke­zett magának helyet biztosítani Bár tetszés sze­rint sürgött-forgott a népsokaság, mégis mindenütt rend tűnt fel. A templom kelet-déli oldalán két ajtó van, ennek belső közében egy magas emel­vény volt felállicva, két oldalról lépcsőkkel el­látva. Ez emelvényen volt Szilágyi István, a ju­biláns, jobbról mellette az alispán, balról a gond­nokság feje Yárady Gábor, s előttük asztal. To- vábbb az emelvényen egy kis ovál asztal mellett Lónyay János fö.spán foglalt helyet. Túl ezen a bizottságok foglaltak helyet, kik a meghatározott rendben üdvözölték akitüntetett férfiút. Az emel­vénytől jobbra a nők számára volt feltartva a hely. — Bellebb a templom hajóját és a karza­tokat a nagyszámú vidéki és helybeli közönség töltötte meg, úgy hogy még kívül is tolongott a sokaság. Pár perccel tiz óra előtt az alispán az emel­vényre lépett s inditványozta, hogy a jubiláns fér­fiúért egy háromtagú küldöttség menesztessék, mely végből Veréczi Lajos árvaszéki ülnököt, Lator Bálint jogtanárt és Jakab Péter ügyvédet ajánlotta, kik a jubiláns férfiúval csakhamar meg­érkeztek. E közben a főispán is megérkezvén, elfoglalta a számára készített helyet. Harsány él­jen hangzott fel Szilágyi István megjelenésére, s a daltársulat rákezdte aHymnust, melynek két első versszaka nyitányul szolgált. Midőn az ének elhangzott, Mihálka László alispán nyitotta meg az ünnepélyt szóval Máramarosmegye nevében, utána Várady Gábor ajkairól áradtak a csengő édes szavak, ki a lyceum részéről nyilvánitá az ünnepélyt megnyitottnak. Ekkor Vékony Antal tanár állt az emelvényre és felolvasta szép költe­ményét. Mondanom sem kell, hogy riadó éljen követte a végszavakat. A csend beálltával Lónyay János üdvözölte az ünnepély hősét, s beszédje végén feltüzte a jubiláns mellére a fejedelmi kegy jelvényét, Ferencz József rend lovagkeresztjét. Szépen ecsetelte a kitüntetett érdemeit, melyet a fejedelem is elismerésben részesitetett. A főispán után következtek a küldöttségek. Schönher r. kath. szigeti főesperes, a törvényhatóság nevében, György Endre a m. tud. akadémia nevében, mint hajdani tanitványa üdvözölte s mint a classikus irodalom nemes szivű mivelőjét emelte és éltette emelkedett — classikus be zédben. P- Szatmáry Károly a Kisfaludy-társa^ág nevében. Többek közt mondván, e társulat adta neked az első ara­nyakat munkád jutalmául, te csak egyet adtál érte e hazának, melyet N.-Szalonta földéből ástál ki, de amely túlragyogja fényben valamennyit, túl a haza határait, Várady Gábor a Petőfi-társa- ság nevében üdvözlő őt, s e szavakkal végző sza­vait: vedd le a szegre akasztott lantot és gazda­gítsd ismét a magyar nemzetet dalaiddal. Váli Béla dr. az irók és művészek társasága nevében üdvözölte. Lehóczky Tivadar az orsz. régészeti és történelmi társ. nevében, melyekre a jubiláns meghatottan válaszolt, reflektálva röviden min­den szónok beszédére, kiemeli különösen, hogy a Kisfaludy-társaság adta neki az első ösztönt s a magyar akadémia az önbizalmat. Majd Fankovich Sándor szigeti vikárius a munkácsi püspök és káptalan és a máramarosi gör. kath. papság ne­vében üdvözlé. Bencsik Isván bányakerületi es­peres a t.-tuli ref. egyház és Révész Bálint püspök nevében. Kökényesdi János román pap, vikárius üdvözölte az egyetértés nevében, melyet ő ápolt és nevelt itt folytonosan. Csermák Isván ref. es­peres a nagy-bányai, beregi és máramarosi egy­házmegyék nevében. A budapesti bölcsészettan- hallgatók segélyző-egyesülete nevében Erdélyi bölcsészet-hallgató üdvözölte. Lator Bálint a szi­geti jogakadémia nevében. Hubert Ottó a joghall­gatók nevében. Héder Lajos a szigeti ref. egyház nevében. Berecz Antal az országos tanár-egyesület nevében üdvözölte, mint az egyesület elnöke. Molnár igazgató-tan ár a sáros-pataki főiskola ta- nárikara nevében vitte a Sátorhegy aljáról a Kár­pát bércei közé az üdvözletét. Géresi Kálmán a debreceni főiskola és a tiszántúli ref. tanárégyesület részéről üdvözölte, Csomár István a munkácsi gymnásium tanár-testülete nevében üdvözlé, de kinek személyesen is tartozik a tisztelet adójával. Nem volt ugyan tanitványa de tanári pályája kez­detén sokat ellesett az ünnepelt férfiútól, azon­kívül úgy érzi, hogy az ünnepélyre mint tanár nem mehetett csak pusztán a tisztelet adójával, mert a nagyszerű nap, melyet az ünnepelt férfiú negyven év nehéz munkájával készített elő, s melyért fejét a fejedelmi elismerés koszorúja éke­síti, sugaraiból a tanügy terén működőkre is fényt lövel ki, stb. Ezután Kovács István a szalontai — múlt évben polgári iskolává alakított gimná­zium részéről üdvözölte. Szatmári Sámuel a szat­mári reft gymnázium nevében. Kovácsi Zoltán a szigeti áll. tanitóképezde nevében, Marikovszky Menyhért a szigeti áll. felsőbb polgári leányis­kola nevében. Zágrócki Gyula kir. tanfelügyelő a tanitó-egyesület nevében. A jubiláns többször vá­laszolt közben. Ünnepies volt minden, ünnepe iga­zán Szigetnek, melynél szebbet, emelőbbet nem • egy hamar fog láthatni. Hol a munka jutalmaz­tatott meg a legfelsőbb helyről, elismerő kitünte­tésben palotákról a kunyhóig, v. Krüzseli Bálint jogtanár a tanítványok nevében, Kardos Károly tanár volt tanítványai nevében szóllottak és egy diszalbumot nyújtottak át, mely a remény és em­lékezetet fogja éltetni. E két génius fonalán in­dulva mondott végre köszönetét mindnyájoknak. Végre Várady Gábor tallózott a beszédek nagy mezején, hogy még egy levélkét fűzzön a jubiláns koszorújába a lyceum pártfogása nevé­ben s ezzel az üdvözlések a jelenvoltak részéről bevégződtek. Most következtek a távollevők üd­vözletei. melyeket a villám hordott össze a szél­rózsa minden irányából. Ide jegyzőnk egynéhá­nyat belőle, az ünnepélyen is csak a küldők ne­vei olvastattak fel, némelyek az ebéd közben ér­keztek s néhány még a hangversenyben je­leztetek. Ezek : A szamos-ujvári káptalan, Révész Bálint püspök, Vályi János tiszán túli egyh. kér. főgondnok. Fejes István s.-a,-újhelyi lelkész, nagybányai, n. káliéi, eperjesi, iskolák. Magyar orvosok központi egylete. Kis Áron szatmári es­peres, Hódmező-vásárhelyi gimn. Juhász Norbert kassai tank. kir. főigazgató. Perényi Zsigmond főispán, Gönczi Pál min. tanácsos, Zombori Pál megy. áll. vasúti főnök. Leövey Sándor min. tan. Teleky Sándor és László grófok, Váró Ferencz ig. tan. Szász Károly piisp. beregszászi polg. is­kola, Szász Domokos. Lévay József Miskolcról Binder L. Dongó G. Zicherman Adolf Kapuvár­ról. Gyomaről, Legányi, Reitzen Samu. Trefort Ág. közokt. miniszter, Tisza Kálmán min. ein. minda- kettő felolvastatott. Berzeviczi Alb. mint tanácsos. Mátrai Laura, Takács Mari, Lövey Klára. Eöt­vös Borcsa, Prill Kornélia, Páskuj L.. Ungvári gymn., Nagy László Szilágy-Somlyóról, Szatmár­i-ól sokan. Ilyasevics E. és Jenő Bpestről, Hehelein. Petrovai Gy. Dolina, N,-Károlyból, Maurer Bpest­ről, Szilágyi Sándor Bpestről, Novák Károly N.- Kőrösről, Frivák Prágából, Janki N.-Kanizsáról, Cseresznyés Istv stb. stb. Mihálka alispán berekeszté az ünnepélyt azon kijelentéssel, hogy a szigeti nők által fes­tett arcképe fog a jubilánsnak azonnal lelepletz Minden napnak meg van a maga hasábja a kia­dások számára. Nem is képzeled, mily hasznos ez. A háziasszony maga előtt látja az egész ház­tartás képét, azután meg nem is löki ki oly könnyen a pénzt, ha tudja hogy, mögötte áll az ellenőr. — Ellenőr, kérdé csodálkozva Elemér. — Igen. Én úgy teszek, hogy minden este előveszem a naptárt; melybe nőm be szokta je­gyezni a kiadásokat s átvizsgálom. Ha olyan té­telt találok benne, mely nem egészen helyes, fel- vitágositást kérek tőle, esetleg szeretettel megin­tem. Mikor aztán elérkezik az év vége, s meg­csináljuk a zárszámadást, úgy találjuk, hogy pár száz foriutocskát meg is takarítottunk. — Te könnyen beszélsz 1 sóhajtott fel Ele­mér, J(') gazdasszony a nőd 1 — Hidd el ebből a könyvből lett azzá. Elemér fogta kalapját s rohant a postára. Első dolga volt a „Magyar háziasszonyra“ s an­nak naptárára előfizeti!’. A lap útmutatásai szerint azután hozzá lát­tak a gazdálkodáshoz. A kezdet nehéz volt, de végre is győzött a szilárd akarat és buzgó ki­tartás. Nem telt bele egy év s Elemér nagy öröm­mel tapasztalhatta, hogy háztartása rendbe jött s neje oly ügyesés széniedélyes háziaszonnyá lett, hogy párját ritkította az egész városban. Sziklai/ Tihamér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom