Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-11-19 / 47. szám
A beregmegyei községi és körjegyzők egyletének felterjesztése a megyei bizottsághoz az árvák épületeinek tűz elleni biztosítása tárgyában. Tekintetes megyei bizottság! — A kiskorúak tulajdonát tevő épületek tűzkár elleni biztosítását az 1877. évi 20. tcz. 110. §-a rendeli. A biztosítás a gyám kötelessége, mely alól csak egyes, kivételes esetekben mentheti fel a gyámot a gyámhatóság, annak indokolt és elöleges kérelmére. — A biztosítás elmulasztása esetén a gyámot vagyoni felelőség is terheli az 1877. 20. tcz. 73. és 114. §§-sai alapján. E törvénnyel minden meg van téve, elméletileg, arra nézve, hogy az árvák épületei az elpusztulástól meg legyenek óva, de gyakorlatilag legalább megyénkben, a törvény eme nemes irányú intézkedése végrehajtatlanul marad. Mi körjegyzők, kik hivatásunknál fogva közvetlen szemlélői vagyunk a nép életének — mindennap látjuk, hogy úgy a magán, -- mint a községi közgyámok mennyire nem hajtják végre a kiskorúak épületeinek tűz elleni biztosítás érdekében alkotott szabványokat, a nélkül, hogy e mulasztásért a gyámhatóság felelőségre vonhatná őket; — mert igaz ugyan, hogy a gyámi számadásokhoz a biztosítási dijnyugtákat a gyám köteles csatolni s ezt a számvevőség figyelemmel is kiséri, s ha nem csatoltattak és a gyámügyi iratokból az tűnik ki, hogy a kiskorúak épületekkel birnak, utasitja a gyámot a tűzbiztosítás megtételére, de miután: 1. A gyámok egyrésze a kiskorúakat vagyonuk jövedelmeért túrt ja s igy számadást adni nem köteles, a tűzkárositási nyugta sem étkezhetik be a számadásokkal; 2. A gyámapák és gyámanyák szintén nem számadás-kötelesek ; 3. A községi közgyámok nem képesek, vagy épen nem akarják teljesíteni kötelességüket, holott az kötelességük volna a gyámok tapasztalt mulasztásairól az árvaszéknek jelentést tenni, — tehát a gyámhatóság, e tekintetben, a kellő ellenőrzést a legjobb akarat mellett sem gyakorolhatja. De, ha a magán- és közgyámok a legpontosabban teljesítenék e tekintetben tisztökkel járó kötelességeiket, — elhárithatlan akadály jó szándékuk keresztülvitelében ama körülmény, hogy leginkább megyénk felvidékén levő, szalmával fedett épületeket egyik biztositó társaság sem hajlandó tűzbiztosítás alá felvenni. — Itt tehát hasztalan minden erélyes kisérlet, a törvény rendelkezésének puszta végrehajtásával a kiskorúak javai megóva nem lesznek. A kiskarúak épületeinek tűz elleni btztosi- tására alázatos véleményünk és javaslatunk következő : Egy hazai, solid biztositó-társasággal lépne a tek. törvényhatóság szerződésre, mely szerint egy részről a megyében létező, összes árvák épületei azon intézetnél biztosíttassanak, másrészről az intézet kötelezhetné magát, hogy a kiskorúak épületeit, a rendes díjszabás szerint biztosításra felveszi, habár szalmás fedéllel vannak is azok ellátva, s köteles lenne még a biztositó intézet, a befizetendő biztosítási dijakból bizonyos százalékot a megyei tartalékalapra fizetni. Ily módon a biztositó társulat számon tartván a biztosítandó épületeket, ha valamelyik gyám elmulasztaná a biztosítást megujitani, figyelmeztetné reá a hatóságot s nem lenne biztosithatla- nul egyetlen árva vagyona sem. Az intézet sem tehetne kifogást a felvidéki szalmás épületek biztosításának elfogadása ellen. A százalék leengedésből a gyámpénztár tartalékalapja évenként nagyon jelentékeny összeggel gyarapodnék. Tekintetes megyei bizottság! A fentebb vázolt körülményeknél fogva mi csak ez egyetlen módot látjuk, melylyel a jelenlegi abnormis helyzeten gyökeresen javitani lehet. Ennélfogva tisztelettel ajánljuk e javaslatot a tek. megyei bizottság becses figyelmébe. Teljes tisztelettel vagyunk a beregmegyei községi és körjegyzők egyletének Munkácson, 1885. julius hó 13-án tartott közgyűléséből alázatos szolgái : Szabó József, m. k. Uszkay Bálint, m. k, egyleti alelnök. egyleti jegyző. Szilágyi István jubileuma M.-Szi- geten 1885. nov. 17, A város népe már kora reggel talpon volt, némelyek tán nem is aludtak. 10 órakor már me»- telt a reformátusok temploma, mindenki igyekezett magának helyet biztosítani Bár tetszés szerint sürgött-forgott a népsokaság, mégis mindenütt rend tűnt fel. A templom kelet-déli oldalán két ajtó van, ennek belső közében egy magas emelvény volt felállicva, két oldalról lépcsőkkel ellátva. Ez emelvényen volt Szilágyi István, a jubiláns, jobbról mellette az alispán, balról a gondnokság feje Yárady Gábor, s előttük asztal. To- vábbb az emelvényen egy kis ovál asztal mellett Lónyay János fö.spán foglalt helyet. Túl ezen a bizottságok foglaltak helyet, kik a meghatározott rendben üdvözölték akitüntetett férfiút. Az emelvénytől jobbra a nők számára volt feltartva a hely. — Bellebb a templom hajóját és a karzatokat a nagyszámú vidéki és helybeli közönség töltötte meg, úgy hogy még kívül is tolongott a sokaság. Pár perccel tiz óra előtt az alispán az emelvényre lépett s inditványozta, hogy a jubiláns férfiúért egy háromtagú küldöttség menesztessék, mely végből Veréczi Lajos árvaszéki ülnököt, Lator Bálint jogtanárt és Jakab Péter ügyvédet ajánlotta, kik a jubiláns férfiúval csakhamar megérkeztek. E közben a főispán is megérkezvén, elfoglalta a számára készített helyet. Harsány éljen hangzott fel Szilágyi István megjelenésére, s a daltársulat rákezdte aHymnust, melynek két első versszaka nyitányul szolgált. Midőn az ének elhangzott, Mihálka László alispán nyitotta meg az ünnepélyt szóval Máramarosmegye nevében, utána Várady Gábor ajkairól áradtak a csengő édes szavak, ki a lyceum részéről nyilvánitá az ünnepélyt megnyitottnak. Ekkor Vékony Antal tanár állt az emelvényre és felolvasta szép költeményét. Mondanom sem kell, hogy riadó éljen követte a végszavakat. A csend beálltával Lónyay János üdvözölte az ünnepély hősét, s beszédje végén feltüzte a jubiláns mellére a fejedelmi kegy jelvényét, Ferencz József rend lovagkeresztjét. Szépen ecsetelte a kitüntetett érdemeit, melyet a fejedelem is elismerésben részesitetett. A főispán után következtek a küldöttségek. Schönher r. kath. szigeti főesperes, a törvényhatóság nevében, György Endre a m. tud. akadémia nevében, mint hajdani tanitványa üdvözölte s mint a classikus irodalom nemes szivű mivelőjét emelte és éltette emelkedett — classikus be zédben. P- Szatmáry Károly a Kisfaludy-társa^ág nevében. Többek közt mondván, e társulat adta neked az első aranyakat munkád jutalmául, te csak egyet adtál érte e hazának, melyet N.-Szalonta földéből ástál ki, de amely túlragyogja fényben valamennyit, túl a haza határait, Várady Gábor a Petőfi-társa- ság nevében üdvözlő őt, s e szavakkal végző szavait: vedd le a szegre akasztott lantot és gazdagítsd ismét a magyar nemzetet dalaiddal. Váli Béla dr. az irók és művészek társasága nevében üdvözölte. Lehóczky Tivadar az orsz. régészeti és történelmi társ. nevében, melyekre a jubiláns meghatottan válaszolt, reflektálva röviden minden szónok beszédére, kiemeli különösen, hogy a Kisfaludy-társaság adta neki az első ösztönt s a magyar akadémia az önbizalmat. Majd Fankovich Sándor szigeti vikárius a munkácsi püspök és káptalan és a máramarosi gör. kath. papság nevében üdvözlé. Bencsik Isván bányakerületi esperes a t.-tuli ref. egyház és Révész Bálint püspök nevében. Kökényesdi János román pap, vikárius üdvözölte az egyetértés nevében, melyet ő ápolt és nevelt itt folytonosan. Csermák Isván ref. esperes a nagy-bányai, beregi és máramarosi egyházmegyék nevében. A budapesti bölcsészettan- hallgatók segélyző-egyesülete nevében Erdélyi bölcsészet-hallgató üdvözölte. Lator Bálint a szigeti jogakadémia nevében. Hubert Ottó a joghallgatók nevében. Héder Lajos a szigeti ref. egyház nevében. Berecz Antal az országos tanár-egyesület nevében üdvözölte, mint az egyesület elnöke. Molnár igazgató-tan ár a sáros-pataki főiskola ta- nárikara nevében vitte a Sátorhegy aljáról a Kárpát bércei közé az üdvözletét. Géresi Kálmán a debreceni főiskola és a tiszántúli ref. tanárégyesület részéről üdvözölte, Csomár István a munkácsi gymnásium tanár-testülete nevében üdvözlé, de kinek személyesen is tartozik a tisztelet adójával. Nem volt ugyan tanitványa de tanári pályája kezdetén sokat ellesett az ünnepelt férfiútól, azonkívül úgy érzi, hogy az ünnepélyre mint tanár nem mehetett csak pusztán a tisztelet adójával, mert a nagyszerű nap, melyet az ünnepelt férfiú negyven év nehéz munkájával készített elő, s melyért fejét a fejedelmi elismerés koszorúja ékesíti, sugaraiból a tanügy terén működőkre is fényt lövel ki, stb. Ezután Kovács István a szalontai — múlt évben polgári iskolává alakított gimnázium részéről üdvözölte. Szatmári Sámuel a szatmári reft gymnázium nevében. Kovácsi Zoltán a szigeti áll. tanitóképezde nevében, Marikovszky Menyhért a szigeti áll. felsőbb polgári leányiskola nevében. Zágrócki Gyula kir. tanfelügyelő a tanitó-egyesület nevében. A jubiláns többször válaszolt közben. Ünnepies volt minden, ünnepe igazán Szigetnek, melynél szebbet, emelőbbet nem • egy hamar fog láthatni. Hol a munka jutalmaztatott meg a legfelsőbb helyről, elismerő kitüntetésben palotákról a kunyhóig, v. Krüzseli Bálint jogtanár a tanítványok nevében, Kardos Károly tanár volt tanítványai nevében szóllottak és egy diszalbumot nyújtottak át, mely a remény és emlékezetet fogja éltetni. E két génius fonalán indulva mondott végre köszönetét mindnyájoknak. Végre Várady Gábor tallózott a beszédek nagy mezején, hogy még egy levélkét fűzzön a jubiláns koszorújába a lyceum pártfogása nevében s ezzel az üdvözlések a jelenvoltak részéről bevégződtek. Most következtek a távollevők üdvözletei. melyeket a villám hordott össze a szélrózsa minden irányából. Ide jegyzőnk egynéhányat belőle, az ünnepélyen is csak a küldők nevei olvastattak fel, némelyek az ebéd közben érkeztek s néhány még a hangversenyben jeleztetek. Ezek : A szamos-ujvári káptalan, Révész Bálint püspök, Vályi János tiszán túli egyh. kér. főgondnok. Fejes István s.-a,-újhelyi lelkész, nagybányai, n. káliéi, eperjesi, iskolák. Magyar orvosok központi egylete. Kis Áron szatmári esperes, Hódmező-vásárhelyi gimn. Juhász Norbert kassai tank. kir. főigazgató. Perényi Zsigmond főispán, Gönczi Pál min. tanácsos, Zombori Pál megy. áll. vasúti főnök. Leövey Sándor min. tan. Teleky Sándor és László grófok, Váró Ferencz ig. tan. Szász Károly piisp. beregszászi polg. iskola, Szász Domokos. Lévay József Miskolcról Binder L. Dongó G. Zicherman Adolf Kapuvárról. Gyomaről, Legányi, Reitzen Samu. Trefort Ág. közokt. miniszter, Tisza Kálmán min. ein. minda- kettő felolvastatott. Berzeviczi Alb. mint tanácsos. Mátrai Laura, Takács Mari, Lövey Klára. Eötvös Borcsa, Prill Kornélia, Páskuj L.. Ungvári gymn., Nagy László Szilágy-Somlyóról, Szatmári-ól sokan. Ilyasevics E. és Jenő Bpestről, Hehelein. Petrovai Gy. Dolina, N,-Károlyból, Maurer Bpestről, Szilágyi Sándor Bpestről, Novák Károly N.- Kőrösről, Frivák Prágából, Janki N.-Kanizsáról, Cseresznyés Istv stb. stb. Mihálka alispán berekeszté az ünnepélyt azon kijelentéssel, hogy a szigeti nők által festett arcképe fog a jubilánsnak azonnal lelepletz Minden napnak meg van a maga hasábja a kiadások számára. Nem is képzeled, mily hasznos ez. A háziasszony maga előtt látja az egész háztartás képét, azután meg nem is löki ki oly könnyen a pénzt, ha tudja hogy, mögötte áll az ellenőr. — Ellenőr, kérdé csodálkozva Elemér. — Igen. Én úgy teszek, hogy minden este előveszem a naptárt; melybe nőm be szokta jegyezni a kiadásokat s átvizsgálom. Ha olyan tételt találok benne, mely nem egészen helyes, fel- vitágositást kérek tőle, esetleg szeretettel megintem. Mikor aztán elérkezik az év vége, s megcsináljuk a zárszámadást, úgy találjuk, hogy pár száz foriutocskát meg is takarítottunk. — Te könnyen beszélsz 1 sóhajtott fel Elemér, J(') gazdasszony a nőd 1 — Hidd el ebből a könyvből lett azzá. Elemér fogta kalapját s rohant a postára. Első dolga volt a „Magyar háziasszonyra“ s annak naptárára előfizeti!’. A lap útmutatásai szerint azután hozzá láttak a gazdálkodáshoz. A kezdet nehéz volt, de végre is győzött a szilárd akarat és buzgó kitartás. Nem telt bele egy év s Elemér nagy örömmel tapasztalhatta, hogy háztartása rendbe jött s neje oly ügyesés széniedélyes háziaszonnyá lett, hogy párját ritkította az egész városban. Sziklai/ Tihamér.
